2012.04.16. 15:33
A falusi porta virágai - A festőművész dacol a mediterrán kertek divatjával
Németh Klára festőművészt mindig is fogva tartotta a látvány és annak elemzése. E hajlamát a festményein, tűzzománcain túl immár kertjében is gyakorolja...
Tizenöt éve vásároltak Hahóton egy 1922-ben emelt házat, ami íves oromzatú homlokzatával, csipkés szegélyű fa tornácával hívta fel magára a figyelmüket. Az épületet apránként újították fel, egyenként válogatták a bele illő bútorokat, textileket, edényeket, néha igazi kincsekre lelve a bolhapiacon.
Egy ideje ki is költözött ide a ház asszonya, odahagyva a zalaegerszegi nyüzsgést. Így a kertre is több figyelem jut, s most gondos tervek alapján bontakozik az élő, lélegző kis ékszerdoboz.
A kapun belépve egy kiszáradt kút mellett magnólia bontja félénken virágát, bazsarózsa, orgona készülődik a tavaszi pompára. Hátul fiatal japán juharfa kerül éppen földbe egy szebb napokat látott pajta tövében, ami évekkel ezelőtt művésztelepek nyüzsgő életéhez szolgált keretül. Falain borostyán kúszik felfelé, befonva a közelben álló kis kemencét, tövében szívvirág bokor, mellette fügefa, s egy kis ülőkád, amiben az esővizet fogják fel.
– Nagyon szeretem a régi, falusi kertek virágait, növényeit, s elhatároztam, hogy ilyenekkel telepítem be az udvart – avat terveibe Németh Klára. – A szívvirág is ennek jegyében kéredzkedett be hozzánk, s kerül még mellé gyöngyvirág, labdarózsa, pünkösdi rózsa, jázmin, illatos liliom is. Most ültettünk egy eperfát, ami szintén ősi fajta, s zamatosabb, lédúsabb a termése, mint a bokron termő szeder, alig várom, hogy megkóstolhassam. Manapság mindenki mediterrán kertet épít, gondoltam, nekünk legyen inkább igazi falusi portánk, többségében őshonos növényekkel...
Ennek jegyében három bokor lonc nyújtózkodik a „kacsa ügyébe” helyezett rács felé. A hátsó tornác árnyékolása lesz a feladatuk, ennek ellátásában örökzöld bambusznád szegődött még hozzájuk társul. Mellettük az egy hónapja földbe került szomorúfűz és hársfa biztonságot nyújtó karókhoz rögzítve szokja az önálló létet, így tesznek szert szép, egyenes derékra. Mögöttük kifejlett, lassan növő bukszus, az előző tulajdonos hagyatéka.
– A hortenziák még csak most hajtanak, de gyönyörűek lesznek, ha virágba borul a bokor – ígéri Klára, miközben tovább kalauzol a kerti járdán, aminek mélylila árvácska, kék-fehér szirmú ibolya és nemesített százszorszép ad bársonyos szegélyt. Napsugár, a könnyű léptű tibeti terrier óvatosan szaglássza a pompás virágfejeket, majd finoman átszökken felettük, semmi ásás, ráheveredés, dúlás... A hátsó fedett teraszon otthonosan simul a régi falakhoz az újrahasznosított műanyagból készült kerti bútor. Az asztal közepén lila harangvirág. A ház kódisállásának könyöklőjén füles fazekakba állogatva muskátli és illatos szegfű virul, de akad itt rengeteg levendula is, amit a molyok távoltartásán túl étkek ízesítésére szán a háziasszony.
– Több fűszernövény is megfér a virágzók mellett, a konyha zsálya és oregánó szükségletét is a kert elégíti ki – mondja Klára, aki szakértelemmel és kedvvel forog a tűzhely körül. Sütőtudományáról egy tál almáspite jóvoltából alkothatunk képet, a rácsos tetejű, még langyos remeklés jól illik a ház és a kert hangulatához. Meg persze az étvágyunkhoz.
