Patchwork: megnyugtató pepecselés (fotókkal)

– Sokszor járjuk a turkálókat, legfőképpen a tavaszi– nyári időszakban. Ekkor lehet rábukkanni a legszínesebb, legvidámabb mintájú anyagokra – árulta el Molnár Sándorné, a csoport vezetője.

A kilencfős csapat tagjai nem csak az anyagokat, az ötleteket, a mintákat is megosztják egymással a HSMK-beli rendszeres találkozókon. Néhány kulisszatitkot nekünk is elárultak. A patchwork, magyarul a foltvarrás mára divatirányzattá nőtte ki magát, az Egyesült Államokban egy egész iparág épül rá. A kanizsaiak leginkább használati tárgyakat – takarót, edényfogót, táskát – készítenek, de ugyanúgy szívesen varrnak dekorációs kellékeket is, például faliszőnyeget vagy karácsonyi díszeket.

– A varrást többlépcsős folyamat előzi meg – kezdte az ismertetést Békési Józsefné, a csoport alapító tagja. – Ki kell választani, mit szeretnénk varrni. Aztán vagy keresünk hozzá mintát, vagy mi magunk rajzoljuk meg. Az anyagokból kis négyzeteket vágunk ki, melyhez szükség van körkésre és olyan speciális vonalzóra is, melyen szögbeosztások vannak. A pontosan kiszabott anyagdarabokat aztán a megfelelő módon összehajtogatjuk, és egymáshoz illesztjük: blokkot készítünk belőle, mely a foltvarrás egysége. Egy alkotás több blokkból épül fel. Semmiképp nem hagyható ki vasalás, mielőtt a blokkokat összeállítjuk.

A laikus azt hinné, a foltvarrás precizitást igénylő mozzanatai kimerítik művelőjét, ám ők másként gondolják.

– Aki szeret varrni, olyankor nem foglalkozik mással – vallja a vasútnál dolgozó Horváthné Saskői Jolán. – Megszűnik a külvilág, levezetjük vele a feszültséget. Én régebben kötöttem, horgoltam, subáztam, mind kikapcsolt.

– Ezeket a tárgyakat nagyrészt nem is magunknak készítjük, hanem ajándékba – vette vissza a szót Békési Józsefné. – Sokan kérdezték, megrendelésre dolgozunk-e, de el kell áruljam, nem nagyon vállalunk megbízásokat, mert azt az időt és energiát, amit ráfordítunk például egy takaróra, nem nagyon lehet megfizetni. A legnagyobb elismerés egyébként az, amikor látjuk a mosolyt a másik arcán, és tudjuk, olyat kapott, aminek örül. Sosem felejtem el, amikor a kisunokám azt mondta: mami, azóta nincsenek rossz álmaim, amióta a faliképed az ágyam mellett lóg. Nekünk nem kell ennél több...