Otthon

2011.09.27. 06:19

Családi paradicsom Miklósfán (fotókkal)

Nagy szakértelem nem kell hozzá, csupán egy kis szépérzék és kreativitás, s leginkább az, hogy szeresse az ember a növényeket – ekként fogalmazta meg a titkot Paulin Imréné, aki menyével együtt rajong a virágokért, a kertért.

Kelemen Valéria

Kanizsa miklósfai városrészében számos szép kert van, s azok közül is kiemelkedik a Paulin családé, mely gondozottságával és ötletességével viszi el a pálmát.

– Férjemmel való megismerkedésünk óta, 18 éve lakom ezen a szép helyen, a számomra oly kedves családi házban – kezdte beszélgetésünket Paulin Tamásné, Hajnalka, kinek a virágokra tekintve mindig eszébe jut egy éve elhunyt apósa, akivel még együtt tervezték meg a kertet. – Hétközben a férjemmel és a sógorommal évek óta egy osztrák húsüzemben dolgozunk, s péntekenként, amikor a munkából hazaértünk, mindig várt egy tervrajz, s szeretett apósom lelkesedéssel teli kérdése: mit szólsz hozzá?


Paulinék nagyjából két éve álmodták meg a Patak közben pompázó kertet, gondolva egy merészet, kivágva az összes fenyőt és tuját, melyek akkorra már óriásira nőttek. A bejárattól és az oldalsó kerítéstől is jól látható kis tó Hajnalka régi vágya volt, melynek partját kőedényekkel színesítették.

– Apósom sajnos már beteg volt, így fizikálisan nem tudott segíteni a kerti tó kialakításában, de mindig volt valami jó ötlete, ésszerű javaslata, amit érdemes volt megfogadni – folytatta a fiatalasszony, aki minden hazai hétvégét a kertjüknek áldoz. – Tavaly tavasszal kikapáltuk a füvet, vetettünk új fűmagot és hoztunk haza új tujákat is. Az itt látható virágokat anyósomtól kaptam, ő is nagyon szereti a növényeket, s ért is a nyelvükön. A kőedények gyűjtése két éve kezdődött, hol Ausztriából hoztuk, hol a bolhapiacon szereztük be a nekünk tetszőt.


– A hintaágy és a nyári melegben árnyékot nyújtó pavilon, valamint az itt látható kis szekerek ötletét internetről lesték el a fiatalok, a faanyag Nemespátróból származik, a kivitelezés pedig a család férfitagjait dicséri – fogalmazott Hajnalka anyósa, Paulin Imréné, aki hétközben gondozza az általa is becsben tartott kertet, mely magány ellen is remek orvosság. – Az összes virágot szeretem, szívesen gondozom, öntözöm, tápoldatozom, s meg is hálálják a törődést. A páfrány nagyon kényes, azt télire bevisszük, a trombitavirágokkal együtt, mert különben elfagynának. Aztán visszavágjuk, s tavasszal újból nagyon szépen hajt, mindannyiunk örömére.

– Elöl a kertet hánccsal szórtuk be, így nem veri fel a gyom – folytatta Hajnalka. – Ha itthon vagyok, mindig ki kell mennem a kertbe, hol gyomlálni, hol csak egyszerűen gyönyörködni. Lehet, hogy van, akinek ez így csicsás, de engem itt mindenhez külön emlék fűz. Hétköznap anyósom ápolja a növényeket, a kérésére idén ültettünk futórózsát is, de azokat csak jövőre csodálhatjuk meg. Sokan biztatnak, mutassuk meg a művünket, ami a család közös munkája, s nem tagadom: büszkék is vagyunk rá. S persze újabb terveink is vannak, azokat is szeretnénk megvalósítani.



Pampafű Ausztriából
S noha már elnyíltak Paulinék legszebb kerti virágai, a miklósfaiaktól tudjuk: a tavasszal nyíló rhododendronok gyönyörűek voltak a virágzáskor, s az óriási tulipánfájuknak is sokan a csodájára jártak. Az egy hónappal ezelőtt még napsárgán pompázó tulipánvirágok ugyanúgy gyönyörködtették az arra járókat, mint az Ausztriából hozott pampafű, s a teraszon mosolygó muskátlik, melyek kora tavasztól egészen a fagyokig nyújtanak kellemes látványt a közelükben élőknek.



Szép otthon

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!