2011.11.20. 07:28
Mennyből a műhold (jegyzet)
Ha hétfőn azt hallja valaki a rádióból, hogy műhold zuhant a földre, ne ijedjen meg, ebből egy szó sem lesz igaz, csak a katasztrófavédelmi szervezet gyakorlatozik. Hogy miért pont erre látták leginkább szükségesnek felkészülni, s nem mondjuk arra, hogy mi van akkor, ha egy budapesti üzemecske radioaktív jód-izotóppal teríti be Európát?
Hogy egy kiszuperált vagy elbitangolt műhold a fejünkre esik, nagyon is reális veszély, legfeljebb kicsi az esélye, hogy pont minket talál el, de a lottó ötös sansza sem túl nagy, mégis időről-időre megnyeri valaki. Az elmúlt két hónapban, két olyan használaton kívüli műhold is irányíthatatlanul csapódott a Föld légkörébe, amelynek darabjai a felszínig jutottak. Ez utóbbiak között becslések szerint akár 500 kilós darabok is lehettek. Képzeljük el, amint egy ötmázsás vasdarab 460 kilométer per órás sebességgel becsapódik egy nagy házba! No akkor jön el a katasztrófavédelem nagy pillanata, ám az a feladat csak kiterjedésében különbözik egy 9-es erősségű földrengés utánitól. Szerencsére - nyugtatgatnak bennünket az übéli dolgokban illetékesek -, az esély, hogy ezek a szerkezetek sűrűn lakott területre zuhannak, kicsi. Annak meg, hogy konkrétan eltaláljanak valakit, még kisebb. Nem tudom, hogy ettől megnyugodhatunk-e, lám a katasztrófavédelem vezetőinek sem sikerült teljes mértékben elaltatni az éberségét, különben nem éppen arra gyúrnának, hogy mi lenne, ha műhold roncsai hullanának ránk az égből.
De hogyan is kellene egy ilyen katasztrófára felkészülni? Az említett két esetben szinte az utolsó percekig fogalmuk sem volt az űrkutatásban érdekelt szervezeteknek, hogy hol érnek földet a darabok. Észak-Olaszországban például a katasztrófavédelmisek arra kérték az embereket, hogy maradjanak a házaikban. Ami persze aligha hatékony védelem. Nem igen tehetünk mást, mint hogy bízunk a szerencsénkben. Az illetékes hatóságok viszont addig is figyelhetnének a kéményből szálló jód-izotópokra. Hogy legalább ne másoktól tudjuk meg, hogy sugárzunk.
