2011.05.17. 06:05
Teljesületlen ígéretek (kommentár)
Harminc éve is elmúlt már, hogy fiatal, tetterős vasutasokkal beszélgettem, akik fontos momentumként említették pályaválasztásuk indokai között azt, hogy a tengelyen töltött idő (az utazószolgálat) duplán számít, így akár negyvenegynéhány évesen nyugdíjba mehetnek.
Fogalmam sincs, manapság létezik-e még ez a kedvezmény, Lázár János mindenesetre nem említi, amikor – sokadszor is – kinyilvánítja, hogy a nyugdíjkedvezményezettek körét szűkíteni kell. 57 év alatti rendőrökre, tűzoltókra, vám- és pénzügyőrökre, határőrökre, büntetés-végrehajtási tisztekre vonatkozna a korhatár előtti nyugdíjak felülvizsgálata. (Bányászokra, vegyészekre, zenészekre nem.) S végre tudni lehet azt is, mennyi az annyi, vagyis: Magyarország évente több mint 50 milliárd forintot fordít 30 ezer munkaképes ember ellátására. „Az mégsem normális dolog, hogy valaki 150 ezer forint nyugdíjat kapjon a mai világban negyvenegynéhány évesen, és ezért ne kelljen semmit se csinálnia, miközben egyébként egészséges, tettrekész, és munkájával hozzájárulhat az ország boldogulásához” – hangsúlyozta Lázár. Nyilván többen vannak az országban, akik egyetértenek vele, mint ahányan nem. Csakhogy az érintettek okkal mondják: nem ezt ígérték nekik, amikor pályát, hivatást választottak. Igaz, mások voltak akkor a döntéshozók, s beteljesületlen ígéret nem csak ez maradt.
