Aláírás után vacsora (kommentár)

A szakértők többsége úgy látja, hogy a történteknek nagyobb a politikai, mint a katonai jelentősége. Ezt a vélekedést igazolja mindaz, amit ma a világban felhalmozott óriási nukleáris, kémiai és biológiai arzenálról tudunk – és akkor a hagyományos fegyverekről még nem is beszéltünk. Bár a hidegháború lezárása óta a korábbinál kevesebbet gondolunk rá, attól még igaz, hogy a nagyhatalmak hadi potenciálja bármikor lángba boríthatja a bolygót. Ma öt deklarált atomhatalom létezik: a mostani két aláíró fél mellett Nagy-Britannia, Kína és Franciaország számít annak, de biztosan van atombombája Indiának, Pakisztánnak, Izraelnek, s nyilván Észak- Koreának is. A ceremónia ezért elsősorban az Egyesült Államok és Oroszország közötti diplomáciai közeledés tekintetében jelentős. Ám ennek nem feltétlenül örül az a térség, amely történelmi léptékekben mérve éppen csak hogy kiszabadult az orosz érdekszférából. Nem felejthető, hogy mifelénk korszaknyi megszállást és diktatúrát hozott egy korábbi paktum a két nagyhatalom között. Ezért kompenzált legalább a gesztus szintjén Obama, s vacsorázott együtt a közép-keleteurópai vezetőkkel.