Joshi Bharat analizál! Az egerszegi diákverések története a tévében

Joshi Bharat műsorának nézői élhették át az élményt, melyre minden áldozat áhítozik a nehéz percekben (ki ne érzett volna még ilyet főnöki önkénytől, közúti arroganciától, közértes pofátlanságtól sújtva?), de amely civilizált helyen az első dühvel múlik el. 

Ám a rajongói által embersége miatt imádott házigazda most nem csak észt osztott, de igazságot is szolgáltatott. 

Kéznél volt a tettes, majd érkezett az áldozat feldúlt szüléje, aki a nézők tapsától kísérve odasétált és lenyomott a bántalmazónak egy irdatlant. A továbbiakban pedig a társaság jót dumált sok külső körülményről, melyek ártatlan gyermekeiket ilyen helyzetbe sodorták. Kapott a történet többi negatív szereplője is, ők nem voltak jelen, s így nem csak védekezni nem tudtak, de pofonnal sem válthatták meg vétkeiket. Rajtuk kívül a hűtlen házas- és a közömbös osztálytársak, illetve a tehetetlen iskola és az érzéketlen rendőség is vitte a balhéból a magáét. Meg jelzésértékűen szenzációhajhász médiáztak is, mely alól a jelenlévő persze kivétel. 

Vitán felül áll, hogy amit azok a gyerekek műveltek, ocsmányság. De mit várunk éretlen kamaszoktól egy olyan világban, ahol a hozzátartozó felnőttek szemet szemért alapon önbíráskodnak? Mit üzen ez a keddi tévészereplés ennek a pofozkodó és most felpofozott fiúnak? Mit mond a képernyők előtt ülő többi vagány tizenévesnek? Mit a többi szülőnek, akik szintén megvédenék a maguk gyerekeit? 

Egyáltalán, hol élünk?