évforduló

2021.09.13. 07:57

Száz éve született Stanisław Lem, a Solaris írója

Ennek apropóján új kiadásban jelent meg a világsiker.

Fotós: APA-PictureDesk via AFP

Száz éve született Stanisław Lem, a huszadik század egyik legsikeresebb, legolvasottabb sci-fi-szerzője. Leghíresebb művének kiadásával tiszteleg a Helikon Kiadó a zseniális lengyel tudományos fantasztikus író és jövőkutató emléke előtt.

„Ti akartok az óceánnal szót érteni, mikor egymást sem értitek?”

Kris Kelvin pszichológus megérkezik egy távoli égitest, a Solaris felszíne fölött lebegő űrállomásra. A bolygót plazmaóceán borítja, amely élet, sőt különös intelligencia jeleit mutatja, de az emberek mindeddig sikertelenül próbáltak kapcsolatot teremteni vele. Kelvint senki sem fogadja az állomáson, és a zavartan viselkedő dr. Snaut rejtélyes figyelmeztetésekkel próbálja megértetni vele, hogy veszély leselkedik rá. Még furcsább a merev és máskor mindig hivatalos Sartorius, aki be sem akarja engedni Kelvint a laborba, ahová elbarikádozta magát. A pszichológus lassan felismeri a bolygó működésének titkát – vagy legalábbis megsejti, milyen veszély leselkedik az emberekre:

a plazmaóceán az őrületbe hajszolja a kutatókat, személyiségük legbelső, eltitkolt démonait szabadítja rájuk…

STANISŁAW LEM (1921–2006) lengyel író és jövőkutató: a huszadik század egyik legsikeresebb, legolvasottabb sci-fi-szerzője, művei több mint negyven nyelven jelentek meg. Olyan, a tudományos fantasztikumot filozófiával és pszichológiai mélységgel vegyítő remekművek fűződnek a nevéhez, mint Az Úr hangja, az Éden, a Visszatérés, a Pirx pilóta kalandjai, a Kibériáda… Leghíresebb regényét, az 1961-ben megjelent Solarist többször is megfilmesítették: először Borisz Nyirenburg 1968-ban, majd Andrej Tarkovszkij 1972-ben, s végül Steven Soderbergh 2002-ben. Michael Obst német zeneszerző operát írt belőle.

„Először voltam egyedül az óceán fölött; egészen más látványt nyújtott így, mint az ablakból. Talán azért is, mert alacsonyan repültem, alig negyven-ötven méterrel a hullámok fölött. Eddig csak tudtam, most először éreztem is, hogy a zsírosan fénylő dombok és mélyedések váltakozó sora nem úgy mozog, mint a tenger hullámai vagy a felhők, hanem mint egy állat. Olyan volt ez a mozgás, mint egy csupasz test izmainak nagyon lassú, folyamatos összehúzódása és elernyedése.”

Borítókép: a szerző 1991-ben egy ausztriai díjátadón

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!