Nem köti gúzsba a reverenda - Koch Szilvia evangélikus lelkész a vallásban találta meg önmagát

Még a szeme is mosolyog Koch Szilviának, akit alig néhány hete szenteltek fel evangélikus lelkésszé. A huszonhét éves nő az avatás után rögtön a dolgos hétköznapokba csöppent Nagykanizsán.

– Sokan a mai napig csodálkoznak rajta, ha megtudják, mi a hivatásom. Pedig az evangélikus felekezetekben nem ritka a női lelkész – mondta Koch Szilvia, aki épp' hogy berendezkedett a kanizsai parókián: három tengerimalac, egy fényes zongora és rengeteg dvd társaságában. Az ifjú lelkésznő nagy film- és mozirajongó.

– Sokszor merítek ihletet a prédikációimhoz a filmekből. Széles az érdeklődési köröm: bibliai témától a fantasyn és a krimin át – nevetett.

Fotó: Szakony Attila

Nem csak hivatása és „moziba járó" hobbija miatt különleges Koch Szilvia. Puritán küllemű, szótlan lelkészre számítottam. Ehelyett csinos, életvidám, nyitott nővel találkoztam.

– Sohasem erőltettem a hitemet másokra, ugyanis nem hiszek az erőltetett misszióban – jegyezte meg.– Hasonlóképpen, mint ahogy gyermekkoromban, édesapámtól láttam.

Itt álljunk is meg egy ponton. Szilvia ugyanis – több kollégájától eltérően – nem lelkipásztor családból származik.

– Édesapám Balatonszabadiban háziorvos. A gyógyító munkája során ugyanolyan fontosnak tartja a betegek lelkének orvoslását, mint a testükét. Sokszor láttam kiskoromban, ahogy dolgozik. Nyomot hagyott bennem – idézte fel.

Istentiszteletekre már gyerekként is járt Koch Szilvia, az orvos, evangélikus vallású édesapjával és római katolikus édesanyjával közösen.

Az érettségit követően rögtön elkezdte az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a „vallási" tanulmányokat: 2007-ben egyházzenei vonalon, egy évvel később teológus-lelkész szakon.

– Öt esztendővel ezután Svájcban, a Bossey Ökumenikus Intézetben lettem ösztöndíjas, majd hazatérvén Pécsett, a bölcsésztudományi karon tanultam. Olyan képzésen vettem részt, ami – hétköznapi értelemben, kissé leegyszerűsítve – a siket embertársainkkal való kommunikációt segíti.

A római katolikus, cölibátust fogadott férfi papok esetén hallani lehet elbizonytalanodásról, még az egyetem alatt, a felszentelést megelőző időszakban,

– Nálam is volt ilyen időszak. Ami viszont nem azt jelentette, hogy a hitemet elvesztettem volna. Csak abban bizonytalanodtam el, nekem való-e a lelkészi hivatás. Ekkor mentem Svájcba, ahol rengeteg keresztyén vallású emberrel találkoztam. A kint töltött idő megerősített a hitemben és abban, hogy a jó és a számomra megfelelő irányba halad a sorsom,

Az Úr szövetséget kötött vele. Szilvia pedig igent mondott a hívására.

A szentelése után, immár Makoviczky Gyula kanizsai parókus lelkipásztor mellett beosztott lelkészként dolgozik. Feladata, munkája nem kevés, ugyanis nem csak helyben, hanem Sandon, Paton és a Somogy megyei Szőkedencsen és Marcaliban is felel az evangélikus hívek lelki vezetéséért.

Tele van tervekkel, amik közt egy filmklub alapítása is helyet kapott.

– Sajnos, a hívőket megszólítani, egyáltalán „becsalogatni" a templomba sehol sem könnyű. Nekem azonban ugyanolyan fontos az is, hogy az idősebb generáció jelen legyen az istentiszteleteken, mint a fiatalság. A szavak és a kommunikáció varázsában hiszek, így remélem, sikerül megszólítanom, kapcsolatba lépnem mindazokkal, akik kissé eltávolodtak a hitüktől.

– No, de mi a helyzet a családalapítással? – érdeklődtem a tudomásom szerint egyedülálló hölgytől, tekintve, hogy az evangélikus vallású lelki vezetőknél engedélyezett a házasság.

Mire a lelkésznő diplomatikusan annyit felelt: család és gyermekek nélkül el sem tudná képzelni az életét. Majd...