Helytálltak az élőmunkában is - A felszolgálók szombati mestervizsgáján nem lehetett „megélni” pusztán a rutinból

Ugyanis ezúttal több éve, sőt, évtizede a pályán lévő gyakorlati oktatók adtak számot felkészültségükről a vizsgabizottság előtt. A szokatlan szituáció oka a szakképzési törvény módosítása, melynek értelmében szeptember elsejétől külső képzőhelyen (tehát iskolán kívüli vendéglátó egységben) csak olyan szakember tevékenykedhet gyakorlati oktatóként, aki az adott szakmában rendelkezik mesterlevéllel. Ahhoz, hogy az előírást teljesíteni lehessen, uniós forrás is rendelkezésre áll, így a mesterlevéllel nem rendelkező  oktatók a dokumentum megszerzéséhez 80 százalékos vissza nem térítendő támogatást nyerhettek el. A Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara 45 fő részére kapott támogatást, ami azt jelenti, hogy márciusban 6 szakma (épület- és szerkezetlakatos, gépi forgácsoló, pincér, hegesztő, cukrász, szakács) mesterjelöltjei tesznek vizsgát. Szombaton a pincérek voltak soron, akik bemutathatták alkalomhoz illő mesterremeküket, díszasztalukat, illetve bizonyíthatták, hogy kellő profizmussal tudnak helytállni az élőmunkában is.

– Ezúttal 8 pincér tett mestervizsgát, mely gyakorlati, írásbeli és szóbeli részből állt – mondta a vizsgabizottság elnöke, Hajdics Győző. – A gyakorlati vizsga fontos eleme a díszmunka, amikoris egy alkalomhoz illő terítést készítenek el a jelöltek, illetve az élőmunka, ami azt jelenti, hogy mint az életben, valós vendégeknek szolgálnak fel egy menüsort. A vizsga lényege, hogy a szakemberek gyakorlati és elméleti tudását felmérjük. Ennek keretében írásbeli feladatsort töltenek ki marketing, pedagógia, szakmai tárgyak vonatkozásában, az egészet pedig egy szóbeli beszámoló zárja.

Balázs Barna, a nagykanizsai Hotel König főpincére 27. éve van a pályán, mégis úgy véli, a vizsgát nem lehet rutinból teljesíteni.

– A hétköznapokon svájci, vagy orosz, itt pedig angolszász módon zajlik a felszolgálás – magyarázta. – Előbbinél már a konyhában a tányérra kerül az étel, amit mi csak kiviszünk és felszolgálunk, az angolszász esetében viszont egy közös, kétszemélyes tálon hozzuk a vendég elé az ételt, bemutatjuk neki, majd az asztalon külön szervírozzuk tálmelegítő, tányérmelegítő segítségével és onnét szolgáljuk fel a vendégeknek a megfelelő módon. Ez pedig túlmutat a mindennapi rutinon.