2010.09.24. 06:17
Pacsirta még ma is csiripel...
Az ötvenes-hatvanas évek legendás rádiója, a Pacsirta még ma is csiripel - igaz, dalolását a dolby surround világában nem halljuk olyan szépnek, mint anno...
- Pár éve elhatároztuk, hogy összegyűjtjük letűnt évtizedek emlékeit, e céllal alakítottuk ki a tájházat is - bocsátotta előre Magyar Zsolt polgármester. - Ebben időszakos kiállításokat rendezünk, most épp a régi rádiók és a falvédők kerültek sorra. Mivel híradástechnikai műszerész a szakmám, alapból közel állnak a szívemhez ezek az öreg, poros készülékek, melyekből nekem is van egypár. A falvédők pedig még manapság is fellelhetők némely háznál.
A kiállítás gyöngyszeme a fentebb már említett Pacsirta rádió, amelynek hátulján még ott az árcédula: 2800 kemény forintba került. S a jelző nem túlzás, ekkora összeg 2-3 havi fizetésnek felelt meg abban az időben. (De valljuk be, még manapság is jó zsebpénznek számít...)
A nagyjából tucatnyi darabból álló rádiógyűjtemény nagyobb hányadát a falu lakói adták kölcsön , de van köztük egy kedves, csepp formájú is, amire például a kultúrban leltek rá. A legtöbb készüléket az Orion és a Videoton gyártotta, ám maradt pár olyan, melynek gyártóját nem sikerült beazonosítani.
Közös jellemzőjük, hogy a kor technológiájának megfelelően elektroncsöves technológiával készültek. Ami akkoriban modernnek számított - arra éppen jó volt, hogy mellé kucorodva a rock and rollt, a beatzenét, vagy éppen a Szabad Európa adót hallgassák. A hangolást a készülék elején található varázsszem, azaz hangolásjelző cső segítette.
A tárlat másik érdekessége egy kisebb utazótáskányi méretű, vélhetően a hetvenes évekből való Philips orsós magnetofon, a maga 14-15 kilogrammos pehely súlyával. Ez némileg ellentmond a táskás, azaz hordozható kivitelnek, hiszen nemhogy vinni, de odébb tenni is elég nehéz. Továbbá láthatunk egy eredeti angol gramofont, aminek sajnos, a tölcsére hiányzik - de az érték így is érték.
A kiállítás anyagának másik felét a konyhákban használatos falvédők adják. A feliratos falvédő a német kultúrában gyökerezik, a 19. században került át hazánkba. Előbb a felső körök követték a nyugati divatot, aztán terjedt el a polgárság, később pedig a parasztság körében. Két fajtája van: hímzett és festett. A gyűjtemény legrégibb darabja 1911-ből való.
S hogy mi módon találkozik a falvédő és a rádió? Előbbi szövegezése gyakran kedvelt nótából táplálkozik, melyeket akár a Pacsirta rádión is hallgathattunk... Ugye, hogy nem is állnak oly távol egymástól!
De szerephez jutott feliratukban a vicc is, mint például: Minek a sok beszéd, dél van, s nincs ebéd! , vagy: Nincs pénzünk, de jól élünk!
De szerephez jutott feliratukban a vicc is, mint például: Minek a sok beszéd, dél van, s nincs ebéd! , vagy: Nincs pénzünk, de jól élünk!
De szerephez jutott feliratukban a vicc is, mint például: Minek a sok beszéd, dél van, s nincs ebéd! , vagy: Nincs pénzünk, de jól élünk!
