Boldogsággal táplálja kerámiáit a zalai táj – Kalmár Magdolna művei a természetre nyitnak ablakot

Kalmár Magdolna Vajdaságból származó iparművész kerámiáiból a Liszt-iskola galériájában nyílt kiállítás nemrégiben, Életképek címmel. A helyszín nem véletlen, leányuk, Tóth Csenge ugyanis az iskola végzőse. Négy éve már bemutatkozott e falak között, akkor, a leány tanulmányaira hangolódva zenei ihletésű kerámiái adták a kollekció gerincét, most pedig a táj, a természet és a benne élő ember ölt formát a festői hangvételű kerámiaképeken.

A szabadkai születésű alkotó tizenöt éve költözött családjával Zalaegerszegre, miután több városban kipróbálta magát a katedrán és az égetőkemence mellett egyaránt. Gyökerei meghatározták pályáját, édesanyja keramikus, édesapja pedig szobrász volt, így nem csoda, hogy Kalmár Magdolna is a művészpálya felé orientálódott. A Belgrádi Iparművészeti Egyetem egyedi kerámia szakán szerzett diplomát, s még ifjan módja volt megmártózni számunkra egzotikus kultúrák formavilágában, motívumkincsében, technikáiban.

Az USA-beli Columbiában az amerikai pionírok népművészetéből, Denverben az észak-amerikai indiánok kultúrájából meríthetett inspirációt, diplomamunkáját pedig az ősi japán raku technikával készítette. Pályája kezdetén Kecskeméten, Szabadkán és Debrecenben tanított rajzot és művészettörténetet, majd beköszöntött életük zalai fejezete.

– Most már a kerámiakészítés a főhivatásom, csak ezzel foglalkozom – avat be élete változásaiba Kalmár Magdolna. – Van egy kis műtermem a „hegyen” (ahogy itt mondják), ez a házikó csak számomra lett berendezve, ott van az én világom. Nem vonzanak a nagyszabású bemutatók, a nyüzsgő tömeg, hozzám az intimebb lépték áll közel, mint amilyen ez a galéria is. Elmondhatom, hogy a korábbiakhoz képest mára több boldogság és bátorság költözött a képeimre, jelezve a bennem zajló változásokat. A természetben találtam meg igazán önmagamat, a zalai táj felszabadító erővel hat rám. Keramikus édesanyám kedvenc motívumai közé tartozott a ház, az ablak, édesapám keze alól pedig gyakran röppent ki madár. Most azon kapom magam, hogy mindkét vonulat megjelenik az én képeimen is. Azt ábrázolom, ami körülvesz, amire rezonálni tudok, ami belőlem fakad. Egyegy kép, vagy kisplasztika elkészültét sok gondolkodás előzi meg, fejben előre gyűjtöm a motívumokat. Rajzos vázlatot mégsem tudok készíteni, az valahogy nem megy nekem. El kell kezdenem a munkát, s az anyag már adja az ötleteket, megoldásokat. Az alkotás számomra sürgető belső igény, ha egy nap nem jutok ki dolgozni a kis műhelyembe, annak súlya van, teher a lelkemen. Imádom a tájat, lételemem a szabad természet. Itt, Zalaegerszeg határában csak felsétálok egy dombra, s máris magamba tudom szippantani az egész gyönyörűséget. A képeimen azokat az érzéseket igyekszem visszatükrözni, amelyek ilyenkor elöntenek.

Kalmár Magdolna porcelán és kőcserép kombinációjával dolgozik, képeinek lírai hangoltsága hű tükre érzelemgazdag, női energiákkal teli egyéniségének.