Most megnézheted, mit vettek fel nagyanyáink

Mint azt Sóstainé Márfi Ibolya, a helyi értéktár bizottság elnöke elmondta: ez a kiállítás a Szepetnek értékeit bemutató sorozat részeként, ismét sokak összefogásának köszönhetően jött létre.

– Rendszeresen jelentkezünk érdekes és értékes tárgyakkal, melyekről azt gondoljuk, fontosak lehetnek a szepetneki identitás szempontjából – bocsátotta előre Sóstainé Márfi Ibolya. – A közösségben nagy sikert aratott az a bizonyos német viselet, a kabátka, amit Fischl Ottilia őrzött meg az utókornak és nemrég megújulva a helyi Királyi Kórus fellépőruhájának része lett – a csodás fejleményről a Zalai Hírlap is beszámolt. Már akkor felvetődött, hogy a kabátkához blúzt is kellene keríteni, ez adta az ötletet az újabb kiállításhoz. A hír szájról szájra terjedt és hamarosan már nem csak szép, ünnepi blúzok érkeztek, hanem más ruhaneműk is, amelyek régebben a lányok-asszonyok viseletéhez tartoztak. Hát így állt össze ez az újabb  kis lépcsőházi kiállítás

Sóstainé Márfi Ibolya azt is elmondta: a szepetneki németség ünnepi viseletében a fekete szín volt hangsúlyos. Ezzel együtt a korabeli öltözékek nem egyhangúak, sőt, nagyon tetszetős darabok találhatók közöttük.

– Hiszen itt horvátok és magyarok is élnek, az ő viseletükben pedig jelen vannak az élénkebb színek is, a kék, a fehér, a barna, valamint a szép szabások és a rendkívül igényes anyagok – folytatta Sóstainé Márfi Ibolya. – A tárlat összeállításában nagy segítséget kaptunk Bátorfi Annától, Pfeiffer Renátától, Pete Lászlónétól és Papócsi Annától, aki pontosan el tudta mondani, hogy melyik a zsorzsett anyag, melyik a selyem, vagy a valódi hernyóselyem. A színes ünnepi viseleteket a hölgyek fiatalabb korukban hordták, az idősebb asszonyoknak már a sötétebb színeket illett viselni. Ebbe a sorba illeszkedett a derékban vágott, pliszírozott szoknya, nagyon pici, fél-, egycentis hajtogatásokkal. A pliszírozás egyébként külön mesterség volt, Szepetneken  több pliszírozó műhely is működött. A női viselet fontos része volt még a kendő, ebből is létezett többféle, például a menyecskekendő, de változott a színvilág évszaktól függően is. Kabát helyett pedig vállkendőket viseltek az asszonyok, a horvátok színesebbeket, a németeknél és az idősebbeknél a sötétebbek domináltak.

Az értéktár bizottság elnöke jelezte: a kiállítás húsvétig látogatható. Addig várhatóan kiegészül az anyag az illatos női zsebkendőkkel is, amelyek régen gyakran az imakönyvek „tartozékai” voltak.