Kultúra

2017.03.09. 16:42

Ha valaki egyszer belekóstol - 45 éves a Kanizsa Táncegyüttes

Nagykanizsa - A népzene és a tánc szépsége együtt a csodás egység élményét nyújtja. Aki ebbe az érzésbe belekóstol, az többé nem tud lemondani róla – vélekedik Feszt Attiláné, az idén 45 éves Kanizsa Táncegyüttes alapító tagja, aki még ma is szívvel-lélekkel ropja.

Horváth-Balogh Attila

A jubiláló hagyományőrző csapat a hetvenes évek táncház-mozgalmából nőtt ki – az elmúlt 45 évről Vizeli Dezső koreográfus mesélt lapunknak.

– A hetvenes évek elején országos akció indult a magyar népi hagyományok újjáélesztésére, ez volt a táncházmozgalom – bocsátotta előre. – Ennek hatására alakult meg a Pávakör a kiskanizsai Móricz Zsigmond Művelődési Házban. A zenészeket Baranyai Géza, az énekeseket pedig édesapám, néhai Vizeli Dezső, a művelődési ház akkori vezetője szervezte együttessé. 1972-ben Kozák Józsefné vezetésével megalakult egy lányokból álló néptánccsoport, Papp László pedig fiúcsapatot hozott létre. Ez a hármas, tehát a zenekar, az énekesek és a néptáncosok elvitték a közeli településekre a népi kultúrát, de természetesen, sokat szerepeltek Nagykanizsán is. Erre a pezsgő népi hagyományőrzésre hihetetlen nagy igény mutatkozott, a jó légkör és a kiváló hangulat pedig sok fiatalt bevonzott a közösségbe. 1975 március 2-án már századszor léptek fel, óriási sikerrel mutatták be a „Kiskanizsai lakodalmas” című népi játékot. Az együttes ekkor vette fel a Kanizsa Táncegyüttes nevet. Én a feleségemmel, Paksi Valériával 1985-ben lettem a Kanizsa koreográfusa, Papp László pedig megalapította a Dél-Zala Táncegyüttest.

Vizeli Dezső két táncospárjával, Nith Balázssal és Horváth Karinával, illetve Szokol Benjaminnal és Varga Brigittával a próbán Fotó: Gergely Szilárd

A Kanizsa Táncegyüttest ma már egyedül vezető Vizeli Dezső elárulta: a csapat idén ünnepli fennállásának 45. jubileumát. A gálára (melyen kísér az 1979-ben Fodor Gyula által újjászervezett Bojtár Zenekar és Vizeli Balázs prímás) 25-én 18 órakor kerül sor a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban.

– Mivel zalaiak vagyunk, mi mással is nyitnánk, mint szép zalai táncokkal – folytatta Vizeli Dezső. – A repertoárunkban azonban rengeteg tánc van, amelyek közül dél-alföldi és erdélyi koreográfiákat mutatunk be. Fellépnek továbbá utánpótláscsoportjaink, a Rozmaring és a Zöld Ág, illetve a Kanizsa korábbi, idősebb táncosaiból alakult Pántlika Tánccsoport is.

A koreográfus azt is elárulta, hogy a Kanizsa Táncegyüttes keblében 7 néptáncos generáció nevelkedett fel az elmúlt 45 évben, amire különösen büszkék. Eddigi munkásságukat számos hazai és külföldi fellépés, illetve siker, továbbá a dél-zalai város közgyűlése által adományozott Pro Urbe Díj fémjelzi.

– Én 16 éves korom óta népi táncolok – hallottuk Vizeli Dezsőtől. – Édesapám érdeme volt, hogy elkezdtem, aki a „Móriczban” lelkesen szervezte a népi hagyományőrzőket. Egyszer elhívott a néptáncosok külföldi fellépésére és ott ragadtam. Eldöntöttem, akárhogy is, de megtanulok táncolni. A testvéreim, Vizeli József és Vizeli Balázs szintúgy, ők viszont a zenészhivatást választották. Hogy mi tetszett meg nekem ott és akkor? A légkör, a hangulat. Rendszeresen kiutaztunk falvakba fellépésekre és emlékszem, ahogy szegény anyám minden vasárnap délután rendületlenül vasalta a fehér ingeinket Mi pedig mentünk és táncoltunk, de ez soha nem volt terhes, sőt, inkább élveztük.

A Kanizsa Táncegyüttes alapító tagja Zsiga István, Feszt Attila és Feszt Attiláné. Ma már mindhárman a Pántlika tagjai.

– Tizennyolc évesen kezdtem el táncolni, s amikor megismertem a férjemet, a kedvemért ő is csatlakozott a Kanizsához – mesélte Feszt Attiláné. – A népzene szépsége és a hozzá kapcsolódó tánc őt is magával ragadta, a kettő együtt a csodás egység élményét nyújtotta mindkettőnknek. Aki ebbe az érzésbe belekóstol, az többé nem tud lemondani róla. Még most, idősen is szívvel, lélekkel táncolunk.

A 11. évfolyamos gimnazista, Nith Balázs csupán három éve csatlakozott a Kanizsa Táncegyütteshez.

– Én óvodáskorom óta táncolok, de az ebbéli tevékenységem igazán csak az elmúlt 3 évben lendült fel, azóta járok fellépésekre és állok ki a közönség elé is, amióta a Kanizsában vagyok – árulta el. – Hogy mit kaptam a néptánctól? Nyitottságot. Sokkal toleránsabb vagyok másokkal szemben, amit szerintem az itteni jó közösségnek köszönhetek. Jól érzem magam a társaimmal, s ez hihetetlen önbizalmat is ad.

Manapság újra reneszánszát éli a néptánc és a népzene.

– Mindig volt egyfajta ciklikusság, leszálló-, illetve felszálló ág, ezek kialakulásában nagy szerepet játszott a média, például a tehetségkutató műsorokkal – hallottuk immár újra Vizeli Dezsőtől. – Hála Istennek, most nincs gond az utánpótlással, így aztán joggal bizakodhatunk a jövőben

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!