Mesél az erdő - Egy kis bogár nagy szíve

Létezik valahol egy csodálatos erdő. A levelek aranyból vannak, szélük gyémánttal futtatott. A magas fák ugyan mindent eltakarnak, de a napfény besüt, s meleg sugarával megsimogatja az erdőlakókat. Bizony, ebben az elrejtett nevenincs erdőben nyüzsög az élet. Erdőtündérek ugyanúgy laknak odabent, mint beszélő állatok. A lakók sohasem unatkoznak. Egyszer versenyt rendeznek, máskor fesztivált tartanak, ugyanúgy van nekik cirkuszuk, vidámparkjuk, színházuk, játszóterük, mint nekünk, embereknek.

Egy napon történetesen vásárt rendeztek. Az árusok és a vevők csereberélték egymással az általuk készített termékeket, olykor hangosan reklámozva portékájukat: Itt finomság kapható, mézet nyalni mindig jó, gyertek, minden eladó!

Nem nehéz kitalálni, hogy ezzel a versikével a méhek próbálták közelebb csalogatni vékony, magas hangjukon a kíváncsiskodó állatokat.

A mókusok makkot, diót hoztak, a hangyák kis morzsáikat szedték össze, annak reményében, hogy nagyobbra cserélhetik őket. A madarak kukacokkal, gilisztákkal, tobozokkal készültek, a pókok saját készítésű levélruhákkal lepték meg vásárlóikat. Csak szegény ganajtúró bogár nem tudott mást vinni, mint egy nagy talicskányi friss, büdös, legyekkel és egyéb bogarakkal teli ganéjt. Senki nem ment még a közelébe se, annyira bűzölgött. De ha még nem is lett volna büdös, annyira hányingerkeltő kinézete volt, hogy rá sem pillantott senki. Ám a bogár erről mit sem tudott, hiszen ő egész évben ezt görgette, túrta, s már megszokta, hogy néz ki, milyen a szaga, számára ez volt maga az élet. Más azonban korántsem így látta, így hát ne csodálkozzunk, ha egy grammot sem vett tőle senki.

Lassan az övén kívül minden áru elkelt, s az állatok szedelőzködni kezdtek. A ganajtúró egyedül maradt a széles tisztáson. Keseregni sem tudott a sorsán, egyrészt, mert nem is tudta, hogyan kell, hiszen egész életében vidám volt, másrészt pedig mert a sok ordítozástól teljesen berekedt. Nem értette, miért nem vettek tőle semmit, pedig ő milyen lelkesen görgette egész évben ezt az óriási kupac trágyát. S milyen friss, büdös szaga is volt. De magába kellett fojtania nemtetszését, ugyanis kezdett besötétedni, s lassan leszállt az este. A tisztás korántsem tűnt olyan biztatónak és kellemesnek, mint mikor ideérkezett. Már egy lélek sem volt sehol. Nagy bánatosan hazament, s széttépte a tekercset, melyen a kikiáltó versikéje volt, ami miatt berekedt: A trágya szuper, mindenki kaphat, egyet cserél, kettőt adnak. A szállítás is nagyon olcsó, ingyen görgetéssel kapható! Nem bánják meg, jó a ganéj, hogyha friss, mindent megér!

A nyertes Goldfinger Blanka
Fotó: Gyuricza Ferenc

Azonban az éjszaka is csak szomorúságot hozott. Iszonyatos vihar támadt, a villámok felégették a fákat, a szél pedig tövestől tépte, szaggatta, csavarta ki őket. A mennydörgések úgy vágtak bele az egyébként sem túl csendes éjszakába, hogy meg lehetett süketülni. Az ég elvesztette nyugodt, sötét, mélykék színét, a látóhatár pereme izzott. Az égbolt pedig ijesztően feketére változott. Potyogott a savas eső, a jég. Füstszag érződött az egyre jobban terjedő erdőtüzektől. Magasra csaptak a lángok, és nyelték el sorra a fákat, bokrokat, az aljnövényzetet. Innen is, onnan is otthonukból kifüstölt állatok szaladgáltak az erdőkben, de nem tudtak mit tenni. Aznap éjszaka a világ erdőinek a fele elpusztult. A földek terméketlenné váltak a savas eső miatt.

Ennek következtében pedig éhínség tört ki. Rengeteg trágyára lett volna az állatoknak szükségük a termőföldek helyreállításához. Eszükbe jutott ugyan a ganajtúró bogár, de úgy gondolták, biztosan nagyon haragszik rájuk, mert annak idején kinevették az áruját. Pedig szegény igen-igen békekedvelő lélek volt, azonban ők ezt nem tudták.

A medve azt mondta:

- Vegyük el tőle erőszakkal a ganéjt!

A róka így gondolkodott:

- Ha elég ügyes vagyok, márpedig az vagyok, akkor ki tudom tőle csalni

Végül a bagoly tapintott rá az igazságra, ő mondta ki azt, amit a lelkük mélyén mindnyájan helyesnek gondoltak:

- Kérjünk tőle bocsánatot! Biztosan nagyon megbántottuk szegényt. Vigyünk neki ajándékot! Mindenki hozza el, amije megmaradt a vásárból! - azzal elindultak az addig hányingerkeltő ganéjért.

- Kipp-kopp! - kopogtattak.

- Nyííííííík! - nyílt az ajtó.

- Szia!

- Ööö Sziasztok Segíthetek valamiben? Hogyan kerültetek ide?

- Szeretnénk bocsánatot kérni, hogy leszóltuk a portékádat és semmibe vettünk. Bocsáss meg!

A ganajtúró bogár őszinte arca felragyogott.

- Nincsen semmi baj. Egyébként hallottam mi történt a földekkel, és szívesen adok az árumból. Megvan még mind. Sőt, ha akarjátok, majd segítek nektek széthordani a trágyát. Megtanítalak benneteket görgetni.

- Köszönjük!

- De gyertek, ne fagyoskodjatok idekint!

A többi állat vígan vonult be. Átmelegítette szívüket a tavasz, mert a borongós idő hirtelen eltűnt, és a szobába besütött a napfény