Erdősy Eugénia: A szűz primadonna emléke

- Több mint három évtizede, hogy megláttam egy érdekes régi síremléket a nagykanizsai temetőben ezzel a felirattal: Erdősy Eugénia dalmű-énekesnő elhunyt 1886. szeptember hó 9. életének 27. évében - fogalmazott Kocsis Katalin nyugalmazott könyvtáros. - Nevét addig soha nem hallottam, de nagyon megfogott, hogy valaha élhetett itt egy helyi kötődésű énekesnő, aki ilyen fiatalon hunyt el. Kicsit utánajárva kiderült, hogy az európai színpadokon nagy karriert futott be a 19. század második felében.

Messzire tekintő tehetség, tragikusan gyorsan végetért életúttal. A kanizsai kötet címlapja  Fotó: Szakony Attila

Kocsis Katalint olyannyira megérintette a hölgy életpályája, hogy komolyabb kutatásba kezdett. Fokozatosan gyarapította a róla szóló információkat. Ennek első nagy lehetőségét az adta, hogy bekerültek a korábbi munkahelye, a Halis-könyvtár állományába mikrofilmen a régi helyi újságok 1862-től. Az Eugénia aktív pályafutása idején megjelent lapszámokat olvasva sokasodtak a róla szóló ismeretek. Később pedig a világháló jelentett számára nagy segítséget, végül mindezt levéltári kutatással egészítette ki. Néhány éve annyi anyagot gyűjtött össze, hogy a kataliszt elnevezésű blogjában külön sorozatot indított Erdősy Eugéniáról.

- Szerencsére a bécsi és berlini nemzeti könyvtárak egyre több korabeli hírlapot tesznek hozzáférhetővé az interneten, ami szinte felbecsülhetetlen értékű egy, az aktív időszakának nagy részében német nyelvterületen dolgozó színésznő esetében - folytatta. - A blog bejegyzésekből így lett egy kis méretű, ám tartalmas könyv, hiszen a kanizsai szűz primadonna a halála előtti években ünnepelt sztár volt Budapesten, Bécsben, Hamburgban és Berlinben. Nem egészen tíz évet töltött a pályán, de mire igazán beérett volna, tragikus véget ért az élete.

A szerző az új könyvvel

Kocsis Katalin ezt a különleges és érdekes sorsot szeretné megismertetni az olvasókkal, hiszen Eugénia operaénekesnőnek készült, ehhez elvégezte a bécsi zeneakadémiát. Kiváló mestertől tanulta meg a művészet ezen ágát, aki a kor leghíresebb énekeseit oktatta. A legmagasabb fekvésű, legnagyobb virtuozitást igénylő énekhanggal, a koloratúrszopránnal rendelkezett. Amellett, hogy kitűnően énekelt, dekoratív hölgy is volt.

- Az első szerepét Berlinben kapta, aztán másfél év után hazatért és a fővárosi Népszínházban kapott szerződést, ahol műfajt váltott és már operett énekesnőként tündökölt - mesélte a szerző. - Blaha Lujza utódját szerették volna belőle kinevelni, ennek megfelelően eszméletlen mennyiségű szerepet kapott. Itt meglátta egy jó szemű bécsi rendező, aki 1880-ban szerződtette az egyik Strauss operett főszerepére. Az osztrák kitérő után azonban visszavágyott Berlinbe, ahol az utolsó éveiben már szubrettként működött. A német főváros a lábai előtt hevert, egyszer olyan tömérdek virágot kapott, hogy nyílt levélben kérte a rajongóitól: a csokrokra áldozott pénzt inkább jótékony célra ajánlják fel.

Eugénia nem rugaszkodott el a valóságtól, megmaradt egyszerű kanizsai polgárlánynak. Ez vezetett aztán korai tragikus halálához is, melynek minden részletére kitér az elkészült kiadvány.