Junior Prima Díjat kapott a kustánszegi Székely Szilveszter táncművész

Az átadó ünnepséget nemrégiben tartották a fővárosban. A színház- és filmművészet idei Junior Prima Díjait összesen nyolc fiatal művész hat színész, egy táncos és egy forgatókönyvíró-rendező vehette át.

- Különösen büszke vagyok arra, hogy személyemben első alkalommal modern táncos kapta meg a díjat - újságolja Székely Szilveszter, a Bozsik Yvette Társulat ösztöndíjasa, akinek pályafutását évek óta nyomon követi a Zalai Hírlap. -  A korábbi években ugyanis rendre balettművészek, jobbára a Magyar Állami Operaház szólistái részesülhettek az elismerésben. Jövőre már én is jelölhetek, így módom lesz tovább erősíteni a modern tánc elismertségét.

Az ötödik éve létező díjra ugyanis annak korábbi birtokosai, illetve a Prima és a Prima Primissima Díj elnyerői jelölhetnek aspiránsokat.

- Nagyon szerencsésnek tekinthetem magamat, hiszen három megtisztelő jelölést is kaptam - folytatja Szilveszter. - Az egyiket Grisnik Petra színművésztől, akivel több versmondó versenyen, Kazinczy szépkiejtési versenyen találkoztam még az előző életemben , amikor gyakran bukkantam fel szavalóversenyeken. A következő patrónusom a Jászai-díjas színésznő, énekesnő Tompos Kátya, a harmadik pedig a Kossuth-díjas Udvaros Dorottya volt.

Székely Szilveszter (jobbról) a zsűri egyik tagjától, Orlai Tibor producertől vette át az elismerést (Fotó: Horváth Judit)

Utóbbi kettőhöz munkakapcsolat fűzi. Tompos Kátyával a Centrál Színház Hét boszorka és Chicago című produkciójában, valamint a Nemzeti Színház Johanna a máglyán című előadásában szerepel együtt, e zenés színműben ismerkedhetett meg Udvaros Dorottyával is. Októberben Szentpéterváron turnéztak a darabbal.

- Udvaros Dorottya az új, egyszemélyes estjénél is számított rám. A napokban mutatta be ugyanis a Nemzeti Színház Bajor Gizi Szalonjában a Nyáron, este fél tizenegykor, avagy egy szerelmi gyilkosság története című pódiumelőadását, amiben néhány tánclépést én mutathattam meg neki. Hatalmas élmény számomra, hogy ilyen kiváló művészek közelében dolgozhatok. Rendkívül közvetlenek, bármiféle kérdéssel fordulhatok hozzájuk. Ugyanezt mondhatom el Básti Juliról is, akivel a Hét boszorkában adok elő duettet. A velük való kapcsolatból sokat merítek, épül a piramis, az ő példájuk, munkához való viszonyuk engem is erősít.

A jelölés is szép dolog, de vajon miként dől el, hogy kik vehetik át az elismerést?

- Rangos zsűri dönt erről, amelynek szakmai részében Eszenyi Enikő, Molnár Piroska, Bálint András, Káel Csaba és Orlai Tibor foglalt helyet - halljuk a névsort.

Vajon Kustánszegről kapott már gratulációt a díjhoz?

- De még mennyit! Megesett, hogy alig tudtam letenni a telefont, mert folyamatosan hívtak, jöttek az sms-ek, e-mailek. Sőt, a Zala Megyei Közgyűlés elnökétől, dr. Pál Attilától is kaptam egy gratuláló levelet, amiben leírja, milyen nagy dolog, hogy a pályámmal ösztönzőleg hatok a többi zalai fiatalra is.

Tudakoljuk, a díj elégedettséggel tölti el, avagy inkább inspirálja?

- Egyértelműen az utóbbi. Ha nem kaptam volna meg, akkor sem lennék boldogtalan, de engem világ életemben doppingolt az elismerés. Annál is inkább, mivel azt tapasztalom, hogy a siker irigységet is szül. Ilyenkor megnőnek az elvárások, s árgus tekintetek is szegeződnek az emberre, vajon megérdemelte-e a díjat? Duplán kell bizonyítanom, de a negatív visszajelzések nem húznak le, inkább ösztönöznek. Mikszáth azt mondta, a szerencsének lakása a munka, én ehhez tartom magamat.