Méltó tisztelet az elődöknek

Többek közt ez, illetve az első világháborúban elhunyt 40 zalamerenyei hős nevei olvashatók azon a díszes emléklapon, amit az önkormányzat eljuttatott minden háztartásba. Aztán még az is: Mert egyszer mindenki hazatér... nos, ha másként nem, hát így. Aki pedig részt vett a helyhatóság által az első világégés hőseinek emlékére szervezett kiállítás megnyitóján, az személyesen is átvehette a dokumentumot.

- Száz éve, hogy kitört a Nagy Háború, s úgy gondoltuk, hogy az akkor élt, szolgált, hazatért, vagy hősi halált halt zalamerenyei katonák emléke előtt illik nekünk is méltó módon tisztelegni - bocsátotta előre Ódor László polgármester. - Ennek jegyében koszorúzással, megemlékező műsorral egybekötött programot szerveztünk, aminek egyik eleme a kiállítás, illetve a hozzá kapcsolódó leporelló. Korábban már készült egy tárlat a helyi gyűjtésű régi fotográfiák felhasználásával, most ezt egészítettük ki korabeli lenyomatokkal és világháborús relikviákkal, melyek Kőhalmi Béla magángyűjteményéből származnak.

Az első világháborús egyenruhával Sándli Tamás ismerkedik (Fotó: Horváth-Balogh Attila)

Ha valaki megtekinti a fotográfiákat, láthatja, hogy az arcokról süt a rettenet. Az utolsó fotó a párról, vagy a családról, mielőtt a férj, a családfő elindulna a frontra, életkép a frontkórházból, ütközet után megpihenő katona a tekintetekben pedig félelem, kilátástalanság és csalódottság vibrál.

A kiállítás részét képezik kovácsolt vas fali képtartók (rajtuk természetesen a Szent Korona), különböző faliképek, egyiken az imádkozó Ferenc József, de az igazi látványosságot egy valódi K.u.K. egyenruha jelenti. A kabát a kései utódokra nemigen jönne fel, s habár a közel 100 év alatt biztosan ment is össze valamennyit a szövet, az jól látszik, hogy eleink alacsonyabbak, szikárabbak voltak.

- Sajnos, ez az öltözet osztrák címeres, de ezt leszámítva ugyanilyen volt a magyar katonák egyenruhája is - hallottuk Kőhalmi Bélától. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje egyébként az osztrák, a magyar és a közös, császári és királyi, azaz K.u.K hadseregből állt össze ám a katonák közt a nép nem tett különbséget, egyszerűen csak "monarchiásoknak" hívta őket.

Végül Ódor László hozzátette: a kiállítással nem hamis mítoszokat akartak teremteni, ezért bemutatták a lövészárkok borzalmait, Isonzó brutalitását és a keleti fronton szolgáló huszárok kegyetlen sorsát is.

- Azt gondolom, hogy ez a megemlékező tárlat segít a tisztánlátásban, a dolgok újragondolásában és az utódok önbecsülésének erősítésében - jelentette ki végül.