Már negyed százada dalolnak

A dalosok egymás vállára téve a kezüket föl-alá kanyarogva menetelnek - mintha a Megy a gőzös Kanizsára mintájára vonatoznának, - állapítom meg magamban - és énekelnek: "Hogyha a légy beesik a boromba, megiszom én, nem vagyok én goromba ." Aztán megtorpannak. Tán elvétették? - aggódom.

- Most énekeljük el a fecském, fecském című dalt. Emlékeztek, a Vajda Józsi bácsi hogy mondta: repüljön az a fecske! Figyeljetek! Mutatom! - s a dalárda vezetője mutatja és énekli is: Fecském! Fecském! - Most együtt! Rajta! "Fecském, fecském, édes fecském, vidd el az én levelecském " s a hallgatóság felkapja a fejét, a magasba kémlel, hogy lássa a kedves madarakat, mert ezek a dalbéli fecskék bizony reppennek azzal a szerelmes levéllel, pontosan úgy, ahogy azt a gellénházi dalosok éneklik a gyönyörű népdalt tolmácsolva.

Aztán a vonat kanyarog tovább, s kiderül, a megálló is a koreográfia része, az utazók jelenetekkel és énekekkel elevenítik fel dalos közösségük 25 éves sikertörténetét. Van mivel büszkélkedniük, hiszen már az első megmérettetésen ezüstminősítést kaptak, de azonnal magasabbra tették a lécet. "Többször aranyosak lettünk, sok-sok díjat begyűjtöttünk, és a legnagyobb díjra, az Arany Pávára háromszor is szert tettünk" - teszik közhírré a dalosok. "Névadónk, Vajda Józsi bácsi, ha most letekint ránk, kedvesen mosolyog, és azt mondja: csak így tovább! " - idézik meg névadójuk szellemét, hogy az ünnepségen aztán végig jelen legyen.. Mert a jeles zalai népzenekutató és népdalgyűjtő nemcsak a névadója, hanem a tanítómestere is volt a gellénházi népdalkörnek.

Jubileumi előadásra készül a gellénházi Vajda József Népdalkör

- Józsi bácsival egy népdalversenyen találkoztunk, a zsűriben értékelte a munkánkat, s kijelentette, hogy szívesen segít mindenkinek, aki kéri - emlékezik a próba szünetében Kulcsárné Csejtei Marianna, a Vajda József Népdalkör Egyesület alapítója és művészeti vezetője. - Hát mi kértük, s ő őszinte örömmel járt ki hozzánk és tanította meg nekünk, hogyan kell tiszta forrásból szépen énekelni a népdalokat. Természetes volt számunkra, hogy halála után, családja támogatásával, az ő nevét vettük fel, s azóta is az ő útján járunk. A népdalok mellett tanítónk számára is fontos volt a népi hagyományok őrzése, ezért is állítjuk rendre színpadra a népszokásokat, olyanokat, mint például a tollfosztó, a fonó, a szüret, vagy a Mindennapi kenyerünk, amivel tavaly az országos döntőben is szép sikert arattunk. A mostani, jubileumi ünnepségünkre Vajda József híres Göcseji lakodalmasát frissítjük fel.

- Vidám csasztuskával indul a műsorunk - árulja el Pető Lászlóné, Ibolya, a népdalkör tagja. - Ilyen hozzánk illő módon szeretnénk bevezetni az ünnepi műsorunkat, amit április 12-n, szombaton 16 órakor mutatunk be itt a gellénházi művelődési házban a szeretettel várt kedves közönségünknek.

Szabó Lászlóné az első pillanattól kezdve tagja a népdalkörnek.

- Szilvágyról kerültem Gellénházára - meséli, - ott néptáncoltunk, énekeltünk. Nagyon hiányzott egy ilyen jókedvű csapat, így aztán rögvest jelentkeztem, amikor Marianna toborozta az énekkart. Egy percig sem bántam meg, sok felejthetetlen élményben volt részünk, s nem túlzok, olyan ez a közösség, mint egy igazi család.

Lovrek Jutka még csak 15 éve énekel a Vajdásokkal .

- Marianna volt a tanítónője Viki lányomnak, akit mindig elkísérgettem az énekpróbákra, fellépésekre, ahol együtt szerepeltek a népdalkörrel. Egyszer csak azt vettem észre, hogy magam is ott állok az éneklők között, és velük együtt fújom a dalokat. A legnagyobb élményem? Az egyik kazincbarcikai bányásznapi ünnepség, akkora sikerünk volt, hogy alig engedtek le bennünket a színpadról. Bejártuk szinte az egész országot, énekeltük Egertől Pécsig számos városban, de szívesen elmegyünk a legkisebb faluba is.

Kuczogi Antal, vagy ahogy mondani rendeli: Kuczogi Tóni, a dalárda megalakulását követő évben akkor kérezkedtek be a férfiak a csapatba csatlakozott a népdalkörhöz.

- A sok szép élmény között nekem a körmendi aranyos diadal a legkedvesebb - árulja el. - Aztán közvetlenül utána a novai aratóversenyek. Ott nem csak fellépünk, hanem még az első díjat is bezsebeljük.

- Aratódalokkal?

- Dehogy! Kaszás aratással. Mert én bizony már tíz éves koromban futkostam a tarlón, vizet hordtam, kötelet terítettem, dolgoztam, amit már tudtam. Korán kikupálódtam a kézi kaszás aratásból.

- A bánatunk, hogy nincs utánpótlás - így Vizlendvai László, az egyesület elnöke, a férfikar vezére. - Pedig a közösségünk vidám, az időtöltés kellemes és hasznos, sokan szeretnek és tudnak is énekelni, mégsem jönnek. Talán a szerepléstől félnek, mert abból aztán van bőven. Részt veszünk minden községi rendezvényen - a farsanggal elkezdjük, a tavaszköszöntővel folytatjuk, aztán decemberben fejezzük be. Nagyon sok meghívást kapunk és szívesen el is megyünk mindenhova.

- A férfikar katonadalokkal, betyárnótákkal önállóan is fellép.

- Egész gazdag katonadal gyűjteményünk van, amiből énekelünk. Sokat köszönhetünk Ódry Lajos karnagynak, a híres honvédzenekar dirigensének, és természetesen Mariannának, a művészeti vezetőnknek. Büszkeségünk, hogy miként a népdalkör, a férfikar is Arany Páva díjat kapott.

A jubileumi műsorukat szombaton a legfőbb zsűri, a közönség valószínűleg csak vassal , mármint vastapssal jutalmazza, de tanítómesterük is biztosan büszkén néz le rájuk miként énekelik.