Emlékképek, hangulatok, színek

Pontosabban mindannak, amit kapott tőle: ízeknek, illatoknak, emlékeknek.

Több alkalommal időzött itt és ilyenkor már nyüzsgött a nyár. Edzett fiatalok futottak a keskeny utakon, a bátrabbak napi adagjukat úszták a tengeröböl friss vizében. Kocogó urak, menetelő hölgyek tarka ruhái tűntek fel a szálló melletti ősrengeteg kiépített útjain. Az alkalmazottak utolsó simításokat végeztek a medence körül, a teraszon, az étterem asztalainak terítékén. A hallból diszkrét zene szűrődött ki, a konyha felől ínycsiklandó illatok terjengtek. Ezzel az életképpel mutatja be a krk-i idillt az író a közelmúltban megjelent Sziget" című kötetének A Krk-szigeten 2012-ben című nyitó elbeszélésében. Vajon csoda, hogy dr. Polgár József beleszerelmesedett az adriai csodavilágba?

Dr. Polgár József. Fotó: Szakony Attila

- Minden ember valamennyire kutatja, hogy miért is született erre a világra. Az egy más kérdés, hogy megtalálja-e, amit keres - bocsátotta előre a szerző, aki amúgy a nagykanizsai fogászat vezető főorvosa. - Nem biztos, hogy már a kezdetek kezdetén nyilvánvaló, mi is a hivatásunk. Engem például középiskolásként a történelem és az irodalom érdekelt jobban, nem is gondoltam rá, hogy orvos legyek. Játszottam színjátszó körben is. De más a vágyálom és más a realitás, így lettem fogorvos. Nem bántam meg, hogy így alakult, de egész életemben azt éreztem: van még bennem valami más is. Felerősödött az írás szándéka, de persze addig is írogattam ide-oda, néha az íróasztalfióknak is, egészen addig, amíg valaki azt nem tanácsolta, hogy papírra vetett történeteimet esetleg érdemes lenne megjelentetni könyvben.

A mag termékeny talajra hullt, a főorvos első könyve 2005-ben jelent meg, s a mostani immáron a 8.

- A Sziget című könyvem a tavaly íródott kisprózáimat tartalmazza - mondta. - Mindjárt az első a Krk-szigetről szól, pontosabban tavaly szeptemberi ottani látogatásomról, akkor mentem le a Kreatív Klubbal, melynek tagja vagyok. (Hagyomány, hogy néhány napot Krk szigetén töltünk el, egyfajta közösségépítő jelleggel.) Érdekes volt tapasztalni, mennyire más az utószezon, mint a dühöngő nyár. Szeptember csendesebb, s az embernek van ideje elmélkedni, régmúlt időket, történeteket felidézni egy-egy jelenbeli esemény, vagy benyomás kapcsán. Így írok a könyvben például arról, miért nem tudok ágyazni, a 70-es évek kanizsai fogorvoslásáról és az egérkamionnak" csúfolt Fiat 125-ösről.

A szerző azt is elmondta: nem csak emlékképek gyűjteménye a Sziget", hanem szimbólum is. És nem csak a szabadságé, hanem az elszigetelődésé is.

- Amikor az ember a körülötte változó világot szemléli, s elhiszi magáról, hogy állócsillag, az egyfajta elkülönülés. Nohát, az is a Sziget mondta végül.