Borbás Helga tárlata a Gönczi Galériában

Öröm és elfogódottság egyaránt játszik az arcán, amikor egyik ölelésből a másikba röppen, ahogy sorra érkeznek a barátok, művésztársak  a kiállítás megnyitójára. Tíz éve kezdett el tanítani, előbb az Adyban, majd a Kölcseyben, öt és fél éve azonban már Bécsben.

- Régóta vágytam Bécsbe, mert ott az utcán, a mindennapokban is ott van a művészet.  Nyitott város, ami jó pillanatokkal ajándékoz meg.  De nagy boldogság az is,  hogy itt lehetek, sokat jelent ez  nekem - utal új kiállítására.

Tudakoljuk, mivel telnek a napok  Bécsben.

- Kurzusokat tartok egészen kicsi gyerekeknek és sokat látott időseknek, művészetterápiás céllal. A legkorosabb tanítványom 92 éves. Nagyon meleg szívű társaság, kinyílunk, kötődünk, feltöltődünk, együtt festünk, áramlik az energia. A babacsoportokba egészen kicsi, másfél éves  gyerekeket hoznak a szüleik, itt a játékos kibontakozás a  cél. A lényeg a felszabadult hangulat, aminek keretében mindent összekenünk - derül jót. - Már a tizedik kurzusom indul, szerencsére nem csak én szeretem. Emellett felvételire is készítek fel diákokat, fiatalokat. Nagyon élvezem mindegyiket, hiszen ez valójában nem szigorúan vett oktatás, sokkal inkább személyes történetek kibontakozása, füzére.

Ahogy munkájáról beszél, abból is kiviláglik, számára a festészet életforma. Ami nem tűri az álcát, az ösztönök elkendőzését, az izzó energia elfojtását. Szinte szemérmesen áll munkái között, ami nem csoda, hiszen a pucér lelkét tette a vásznakra, személyiség legrejtettebb zúgait is elénk vetíti. Három sorozattal jelentkezett. A  grafikákat  Rodin A sétáló ember című szobortorzója ihlette, mintegy háromszáz rajzot készített a műről, ezekből válogatott.  Formavilágában rokonságot mutat a grafikákkal a velük szemben kiállított  színes torzó sorozata is, amibe  egy éve kezdett bele. Ám a néhány cikázó vonal helyett itt egymást tápláló dús rétegek keltenek életre egy rendkívül expresszív, organikus  festőiségű világot.  Nem magát a testet festi, hanem valamiféle zsigeri tudatállapotot, mégpedig energiába mártott ecsettel. A testek  örvényként  csavarodnak,  nyílnak,   terülnek,  bomlanak,  romlanak, lebegnek, feszülnek. A harmadik vonulat tán a legszemélyesebb, e festményein az önmagában megtett út stációit vetíti elénk. Borbás Helga tárlata március 20-ig várja az érdeklődőket.