Mi történt valójában a Don-kanyarban? Sok a félinformáció

Hetven évvel ezelőtt éppen e napon indult útnak az első szerelvény a keleti frontra katonáinkkal. Egyes források szerint 200 ezer ember halt meg a Don-kanyarban, ám dr. Szakály Sándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja szerint ez az adat pontatlan. A szakembert napjaink szoborköltöztetési lázáról és Károlyi Mihály megítéléséről is kérdeztük.

- Számos félinformáció él a köztudatban a doni veszteséggel kapcsolatban - bocsátotta előre a professzor, aki a Thúry Népfőiskola keretében tartott előadást szombaton Nagykanizsán. - Hála Istennek, 200 ezernél jóval kevesebb emberünk maradt a csatamezőn, körülbelül 42 ezer, ami természetesen, nem csorbítja a 2. magyar hadsereg érdemeit. A fals információk és tévhitek közé tartozik az is, hogy nem lett volna szabad ezeket a katonákat kiküldeni - miközben az volt a helyzet (és ezt az akkori katonai és politikai vezetés jól látta), hogy a német felkérésre nem lehetett nemet mondani a háború kellős közepén. Az sem igaz, hogy a katonákat tudatosan mészárszékre vitték, Jány Gusztáv, a 2. hadsereg parancsnoka 1942 őszétől szinte naponta kérte, hogy küldjenek a hátországból lőszert, fegyverzetet, élelmiszert, meleg ruhát, másképp nem tud felelősséget vállalni a 200 ezer kivitt emberért.


- Egyes nézetek szerint ki is léphettünk volna a háborúból.

- A kilépésre mindig csak akkor volt lehetőség, amikor az ellenség már megérkezett az adott ország határaihoz. 1944-ben lett volna rá esély, ám akkor nem volt precízen előkészítve. Lelkiekben sem, hiszen nehéz azt feldolgozni, hogy akivel évekig együtt harcolok, az holnaptól az ellenségem. Másrészt a kiugrásnak nagyobb sansza lett volna, ha a lépést nem a szovjetek, hanem az USA, vagy Anglia felé tesszük meg.

- Más: miként értékeli Károlyi Mihály szobrának már megtörtént és a József Attilát ábrázoló alkotás várható átköltöztetését? S úgy hírlik, Nagy Imre mása is utazhat .

- A József Attila-szobor esetében nem hiszem, hogy politikai megítélésről van szó. A kompozíció csak közelebb kerül a rakparthoz. A kérdés az, hogy a Kossuth tér átalakításával valóban a korábbi, a szovjet uralom előtti állapotot akarják-e visszaálítani - és azt gondolom, itt nem a Horthy-korról, annak újraélesztéséről van szó, hanem az építészeti egységesség helyreállításáról. Károlyi Mihályról pedig az a véleményem, hogy valóban nem volt kiemelkedő államférfi, nagyon gyenge kvalitásokkal rendelkezett, felkészületlennek és naivnak bizonyult. Nem hiszem hát, hogy teljesítménye alapján a magyar történelem nagyjai közt lenne a helye. Még akkor sem, ha Trianon végül is nem rajta múlt.