A nyelv nem romlik, legfeljebb az emberek használják helytelenül...

Pais Dezső egykori tanítványa ma a Nyelvtudományi Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Göttingen, Berlin és Helsinki katedrái után horgonyzott le az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, kedvelt területe a nyelvtörténet, a dialektológia és a szociolingvisztika. A díjátadó után váltottunk szót vele.

-  Pais Dezső Zalaegerszegről jutott el a magyar nyelvtudomány legmagasabb ormaira - idézi fel elöljáróban a díj névadójának alakját.  - Akkora szeretettel és alázattal művelte a tudományt, hogy az a tanítványaira is átragadt. Hirdette: a tudomány az életért van. Ő valóban erre tett fel mindent, ezáltal szolgálva az életet.

- Milyen személyes emlékeket őriz Pais Dezsőről?

-  Boldogok voltunk, hogy élvezhettük a társaságát, fogva tartott bennünket a belőle sugárzó értéktudat. Akkora tisztelet övezte, hogy amikor megláttuk a harmadik emeleten, ahol a nyelvészek tanyáztak, szó szerint áhítat kerített bennünket hatalmába. Ha a könyvtárban a közelébe kerültünk, dehogy is mertük megszólítani... Ha pedig ő megtette, a nagy zavartól azt sem tudtuk, melyik lábunkra álljunk. Másodévesen etimológiai szemináriumra jártam Pais Dezsőhöz. Máig őrzöm azt a füzetet, amibe a professzor előadásait feljegyeztem. Olyannyira fontosnak tartottam, hogy még tárgymutatóval is elláttam a szöveget.

Pais Dezső a Kodály-kör elveit vallotta, vagyis, hogy a tudományban és a magyarságban nincs megalkuvás. Az 50-es években, a Rákosi-korszakban volt a magyar nyelvtudomány vezető alakja. Nem volt párttag, ám akkora volt a tekintélye, hogy a politika is csínján bánt vele, így sikerült megvédenie a magyar nyelvtudomány pozícióit. Lokálpatrióta volt, zalaiságát, ha csak tehette felemlegette, hallgatói is gyakorta kaptak ízelítőt óráin a zalai dűlőnevekből.

Visszakanyarodva a mába, azt tudakoljuk a kitüntetettől, romlik avagy csak alakul a magyar nyelv?

- A nyelv nem romlik, legfeljebb az emberek használják helytelenül, nem élve mindazokkal a páratlan lehetőségekkel, amiket kínál... - szögezi le dr. Kiss Jenő.  - Gondoljunk arra, hogy egy zongorán is lehet egy újjal pötyögtetni a Boci-boci tarkát, de lehet csodálatos négykezest is játszani. Nyelvtudományi szempontból nem is értelmezhető a „romlás”, hiszen ha a nagymama lekvárja megromlik, akkor azt ki kell dobni, a nyelvvel azonban aligha tehetnénk ezt meg. Valósabb gond ennél, hogy bizonyos körülmények között, például kisebbségi létben, szűkülnek a nyelvhasználat lehetőségei, nem juthat hozzá mindenki az anyanyelvi oktatáshoz.

- Sokan kifogásolják az idegen hatások, impulzusok túlzott befolyását. Vagy ettől is gazdagabb lesz a nyelv?

-  Történelmünk során rengeteg kifejezést fogadott be a magyar nyelv, amelyek eredetét a laikusok ma már nem is sejtik. Ám a nyakló nélküli átvétel sem jó, hiszen könnyen kommunikációs zavarhoz vezethet. A gond alapvetően abban rejlik, hogy míg korábban évtizedekbe telt, míg egy-egy átvett szó leszivárgott a mélybe, addig manapság nap mint nap zúdulnak ránk az új, idegen kifejezések.

- Egy szerzői munkaközösség élén népszerű és tömör nyelvtörténeti kézikönyv megalkotásán fáradozik. Miben áll ennek a jelentősége?

-  Szeretnénk olyan, könnyen áttekinthető tankönyvet adni az egyetemisták kezébe, amiből megismerhetik a magyar nyelvtörténet főbb korszakait, jelenségeit. A szélesebb közönségnek is szól a kiadvány, hiszen végigvesszük a magyar nyelv 3 évezredes történetét, bemutatva a legfontosabb változásokat. Óriási munka, az okozza a legtöbb fejtörést, hogy mit hagyjunk ki belőle. Jövőre talán napvilágot láthat.

- Március 20-án ünnepeltük Pais Dezső születésének 126. évfordulóját, e dátumhoz kötődik a Pais Dezső-díj átadása is

- A kitüntetést 1986-ban alapította a megye, s olyan szakemberek elismerésére hivatott, akik a nyelvtörténet, a névtudomány és az irodalmi nyelv vizsgálata területén értek el kimagasló eredményt

-  A Pais-díjat odaítélő öttagú bizottság elnöke a nagykanizsai dr. Ördög Ferenc kandidátus, Zala Megye Díszpolgára

-  A díjat elsőként Szabó T. Attila kolozsvári professzor vehette át, akit olyan szaktekintélyek követtek, mint Lőrincze Lajos, Benkő Loránd, Hadrovics László, Juhász Dezső

-  Kiss Jenő professzor a 23. a sorban, aki az elismerést átvehette