Szilánkokból gyúrt történet: Koltai Róbert Zalaegerszegen lépett fel

A naplórészletekből szerelmi háromszög bontakozik ki: Móricz Zsigmond és Holics Janka házasságának végnapjai, az író Simonyi Mária színésznő iránt érzett szerelme.

– Legyen szó zenészről, rendezőről, íróról vagy éppen színészről: egy művész mindig megérzi egy másik művésszel kapcsolatban, hogy bár más a feladatuk, ugyanazok a mozgatórugók „működtetik” őket. Miközben egyáltalán nem szeretném magam Móricz Zsigmondhoz hasonlítani, az ő létezése, íróvá válása és az én sorsom között nagyon sok közös pont van. Én csodálkoztam például leginkább, amikor annak idején felvettek a főiskolára: belépett egy köpcös, „reszelőhangú” fiú, akinek a birtokában semmi különös nem volt... Ugyanakkor mindig voltak apró jelek, melyek arra mutattak, hogy ami a pályát illeti, esetleg nem választok rosszul – fogalmazott az előadás kapcsán e kettősségről Koltai Róbert színművész, aki hétfőn az egerszegi színházban mutatta be Naplószilánkok című Móricz-estjét. – Alapvetően rendetlen olvasó vagyok, nekikezdek valaminek, aztán félbehagyom, miközben még néhány másik könyvet is fellapozok. Amikor azonban kézbe vettem ezt az összeállítást, nem tudtam letenni: beleszédültem abba, amilyen őszintén, naturálisan vall magáról Móricz. Olyan, mintha napjainkban történne mindez, ilyen fájdalmaink, féltékenységeink, őrületeink, dilemmáink vannak ma is.

A produkció az író 1924-1925-ös naplójából készült, az ezeroldalas kiadványból B. Török Fruzsina szemezgetett. A fiatal hölgy a Bécsi Zeneakadémián, fuvola tanszakon végzett. Miután hazatért, úgy érezte, a zene önmagában kevés, így művelődés-szervező diplomát szerzett, ennek jegyében pedig lubickolhatott a művészetekben. Létrehozott egy honlapot, ahova interjút készített Koltai Róberttel is, de Nagy Gábor irodalomtörténésszel szintén a weblap apropóján hozta össze a sors.

– Ő hívta fel a figyelmem a naplóra, mely évtizedeken át nem jelenhetett meg. Olyan szenvedéllyel beszélt róla, hogy utána bementem egy könyvesboltba. Már első olvasásra kirajzolódott előttem egy színházi est képe... – mesélte.

A napló „minden sora kincs”, jegyezte meg Fruzsina, így aztán majd egyéves munka után született meg a kétszer 50 perces változat. Monodrámáról van szó, ám hangfelvételnek köszönhetően több színművész is „jelen van.”

– Móriczra koncentráltam, de szerettem volna Janka igazságát is megjeleníteni. Két ember története sosem értelmezhető csak egy oldalról – folytatta az előadás szerkesztője.

– Annyi mindent játszottam már életemben, nagy drámáktól a vígjátékokig, az utóbbi időben inkább bohózatok, komédiák találtak meg, hogy szinte ki voltam éhezve egy igazi nagy estre – árulta el a színművész, miért is vetette bele magát örömmel e fizikálisan is megterhelő munkába. – Csapatjátékos vagyok, még ebben az egyszemélyes előadásban is sokat számított, hogy olyan társakat választottam magam mellé, mint Molnár Piroska, Kertész Péter, Szirtes Balázs, Úri István. Az ő hangjukat hallom.

A Móricz-örökösök hallani sem akartak arról, hogy a naplóból színpadi darab szülessen, hiszen éppen elég érzékenyen érintette a családot az, hogy megjelent e vallomás. Miután azonban szembesültek vele, miként jelenne meg a színen Móricz Zsigmond és felesége tragédiája, nem gördítettek akadályt a bemutató elé. Sőt, az író unokája, Kolosi Réka, ha csak teheti, elkíséri az alkotókat az előadásokra.

– Van ennek kapcsán még egy tervünk. Akár lesz ebből valami, akár nem, fontos, hogy az örökösök kérték, mi foglalkozzunk vele... – mondta végül a színművész.


MÓRICZ ZSIGMONDTÓL HIPPOLYTIG
Koltai Róbert múlt év decemberében a budapesti Sanyi és Aranka Színházban mutatta be a Móricz-előadást, a fővárosi teátrum mellett azonban vidékre is gyakran ellátogat a produkcióval. Emellett játszik a József Attila Színházban a Balfácánt vacsorára! című vígjátékban, mely már tizenhat éve szerepel a kínálatban. A Karinthy Színházban A bermuda háromszög botrány című darabban és a Hippolyt, a lakáj című vígjátékban látható, de a Körúti Színház négy előadásának is szereplője.