Mitől fél az, akinek ötöse lett a lottón? (videóval, képgalériával)

Konyhatragédia: olvastam valahol ezt a műfaji meghatározást a Prah című Spiró-darabra. A konyha nyilván stimmel, s noha a tragédia kibontakozása közepette jócskán van min nevetni, azért  nem valami vidám dolog látni, hogyan hamvad el egy 600 milliót érő papírlapocska, rajta az öt iksszel. Akkor se, ha ez tűnik a legjobb megoldásnak. De ne szaladjunk még ennyire előre.

A Nő vacsorához készülődik, amikor a konyhába  klasszikus XX. századi, siváran  kortalan enteriőr  belép a Férfi. Szódát iszik szifonból, a kredenc aljában valami ütősebbet keres. Zaklatott, zavart, felajzott. Kivár. A Nő gyanakodva nézi, miért jött ez ilyen korán haza? Kirúgták a gyárból?

- Nyertünk anyus...

Lottón, hatszáz milliót. A Nő nem esik transzba  a hírtől, megszólalása előre kijelöli a kettőjük viszonyát  hátrafelé meg az összes együtt töltött évet fémjelzi:
- Kétmilliárd szokott lenni...

Hát most nem annyi. Csak 600 millió. De ezzel is nagy gond lesz. Először ugyan megkezdődik a dőre álmodozás, saját sziget a jugó tengerparton. A sziget után haladunk lefele, a villa és az új tévé meg a függönycsere fesztávjába süllyed a gondolkodás. Sejthető, egyre nagyobb lesz a zavar, minden új ötlet az eddigi nyomorúságos élet  díszleteit rendezi át, s bár csak fejben, azért így is elég látványosan ahhoz, hogy benne az emberi viszonylatok mind borzalmasabbnak tűnjenek fel.

Nőzni fogsz, inni a haverokkal, az amúgy is követelőző, tanulni lusta   gyerekek drogoznak, a rokonok kizsigerelnek, a szomszédok meglopnak, a bank ki se fizeti, a tőzsdén elveszted.
Az ősi kotta szerint a Nő festi a sötét jövőképet, persze oly hatásosan, hogy a  Férfit totális kétségbeesésbe kergeti. Nem kérdés, közben felszínre tör minden együtt átélt sérülés, szeretethiány,  gyűlölet, csalódás, fájdalom.

A szóbeli vitustánc akörül a Prah feliratú  Jugóból hozott  pléhdoboz   körül kereng, melybe első ijedtükben rejtették a vagyont érő szelvényt. Prah: szerbül vagy horvátul port jelent, s noha kakaó vagy kávé tárolására szolgál, a végén allegorikus értelmet is nyer a porrá válás.  Merthogy, mielőtt a nagyvonalú, de korántsem veszélytelen  gazdagság rémképe miatt romba dőlne a kisszerű, de  közös élet, a Férfi elégeti a bajt hozó papírt.

A szegény ember szerencsétlen  perspektívátlanságáról számos műalkotás szól még a magyar irodalomban is. Spiróé az elmúlt esztendők tipikus rendszerváltó rögvalóságának háttere elé szervezte ugyanazt.

A Hevesi Sándor Színház két érett művésze vállalkozott a szobaszínházi kísérletre, kétféleképpen oldva meg az aurákat egymásba értető feladatot. Ecsedi Erzsébet az intim térhez illesztett minimalizmussal, fojtottsággal, Farkas Ignác a férfiembernek az életben legalább egyszer kijáró álmodozás vehemenciájával. E kettő felfogás szálai simulnak hatásos szövetté Sztarenki Pál rendező keze alatt. Látogassanak el az Ady utca 10-be, nézzék meg mitől fél az, akinek ötöse lett a lottón.


Bölcsész, dramaturg, igazgató, tanár
Spiró György (66) az ELTÉ-n tanult magyar-orosz-szerbhorvát szakon, az Újságíró Főiskolán 1972-ben szerzett diplomát. Volt a Corvina Kiadó idegennyelvű szerkesztője, majd az MTA munkatársa. Tanított az ELTE világirodalmi és esztétikai tanszékén, s a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Dolgozott a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgjaként, igazgatta a szolnoki Szigligeti Színházat. Széchenyi prof. ösztöndíjat nyert. A Digitális Irodalmi Akadémia alapítója, a Magyar PEN Club tagja. 



Részlet a  Kapukód: 01-ből: