Többen nézték az ő dokumentumfilmjét, mint az olasz szappanoperát

A szakemberrel a közelmúltban beszélgettünk Nagykanizsán, ahova egy kiállítás megnyitójára érkezett.

– Bármilyen furcsa, Magyarországon ma is igény van dokumentumfilmekre – mondta Buglya Sándor. – Negyven éve dolgozom a műfajban, tudom, ha jó műsoridőben vetítik ezeket, nagy a nézettségük. Van konkrét összehasonlítási alapom is: egyik filmemmel azonos időpontban olasz szappanopera futott a másik csatornán, s arra meglepő módon kevesebben voltak kíváncsiak. Az embereket igenis, érdekli a sorsuk. Azt szoktam mondani, hogy a dokumentumfilm a társadalom önismerete mozgóképi formában, mert számos problémára felhívja a figyelmet. A műfajnak különös szerepe volt az elmúlt időszakban. A rendszerváltás óta az ország sorsa, élete, problémái alig voltak dokumentálva, a televíziók nem nagyon foglalkoztak ezzel a műfajjal, a játékfilm pedig mindig később, lassabban reagált. Korábban, a nyolcvanas években viszont rendkívül erős vonulat volt a miénk, a történészek utólag nem véletlenül mondták azt, hogy a rendszerváltást készítettük elő. Nagy segítséget nyújtottunk a szakembereknek az időszak rekonstruálásához, ugyanis a levéltárak anyagaihoz akkor még nem lehetett könnyen hozzáférni. Nekünk pedig ott voltak a még élő tanúk, akik már sok mindent el mertek mondani. Ezért a filmszemlén sokszor a játékfilmeket megelőzve végzett dobogós helyen egy-egy dokumentumfilm. Ma sajnos kicsit regresszió van, aminek oka egyrészt alapvetően az általános pénzhiány, másrészt hogy a szakma egésze átszervezés alatt áll. A legfontosabb pénzelosztó hely, a Magyar Mozgókép Alapítvány áprilisban megszűnt, az új rendszer pedig még nem alakult ki.

– A változás oka politikai?

– Nem mondanám annak, ám az rosszul esik, hogy a kultúrára, azon belül a filmre is kevés pénz jut. Elfogadom, hogy ennél nagyobb gondjai vannak mostanában az országnak, és nekünk a szerényebb támogatás is jól jönne – de az jöjjön már.

– Ma milyen témákhoz nyúl a dokumentarista?

– Aktuális téma a társadalom kettészakadása, az, hogy egyre szélesebb a szegények rétege. Visszatérőek az etnikai problémák, a cigánykérdés nagyon is élő módon van jelen. Jómagam olyan dokumentumfilm- műhelyt vezetek, a Dunatáj Alapítványt, amely az elmúlt 15 évben több, mint 350 egész estés fimet készített. Ebből jelentős hányadot tesznek ki azok az anyagok, melyek a határon túli magyarok gondjaival, örömeivel foglalkoznak.

– Min dolgozik manapság?

– Többek közt a Down-kórosokról készülő folyamatkövető filmen, már több, mint 10–15 éve.


További információk: 
● Buglya Sándor 1945-ben született Újkécskén, a Dunatáj Alapítvány elnöke, producere
● 1976 óta filmrendezőoperatőr
● A budapesti Színházés Filmművészeti Egyetem oktatója, a Klagenfurti Egyetem Média Fakultásának oktatója
● 1990–2000 között a Magyar Filmművész Szövetség dokumentum szakosztálya titkára
● 1992 óta a Duna Televízió dramaturgja
● Fontosabb munkái: Nem mindenki Szabó Géza ám!, Homokon nőtt város, Zsákfalu



Minden, ami film