Számok és színek világa: Mudra Ágnesnek mindkettő a szenvedélye

A számok és az egyenletek is megihletik, nem hiába, hiszen közgazdásznak készül a hobbiművész Mudra Ágnes.

- Az akvarell és a grafika a kedvenc technikám - árulja el a főiskolás lány, miközben a rajzait, festményeit kiteríti a Kálvária-domb előtti parkban. S valóban, bár mindenféle technikát megtalálunk a munkái között, alapvetően az előbb említett kettőből van a legtöbb. - Az akvarell megnyugtat a pasztelles színvilágával, ráadásul nagyon sokat ki lehet hozni belőle, ha valaki igazán érti a módját. A grafikákban pedig a letisztultságukat szeretem, azt, ha a vonalak pontosan a helyükre kerülnek.

A fiatal lány korábban az Ady-iskolában koptatta a padokat és a ceruzákat Frimmel Gyula grafikus és Fischer György szobrász tanítványaként, felvételezett művészeti iskolába, de nem vették fel. Ám Ágnes nem csüggedt. Ezért a másik szenvedélye, a számok felé fordult.

- A Pénzügyi és Számviteli Főiskolára járok, végzős vagyok, ha minden jól megy, fél év múlva átvehetem a diplomámat. Egyébként az iskola alatt sem hagytam abba az alkotást, csak kevesebb időm jutott rá. Sosem adtam fel a reményt, hogy egyszer még sok ember előtt kiállíthatom az alkotásaimat.

S azt is a főiskolájának köszönheti, hogy egy házi kiállításon felfigyeltek rá amúgy reál beállítottságú tanárai, akik igyekeznek felkarolni a tehetségeket. Mint amilyen Ágnes is.

- Nem tudom, hogy mit hoz az élet, maradok-e a számok világában, esetleg hosszabb-rövidebb utazást teszek az alkotóművészetben. A festést nem szeretném abbahagyni, mert ez kapcsol ki, ez teszi teljessé az életemet, akkor is, ha mondjuk mellette a gazdaság világában kötök ki. Egy újabb kiállításnak nagyon örülnék, de ehhez támogatók kellenek.

Ágnes szerint vannak tehetséges fiatalok, akik legtöbbször csak az íróasztalfióknak dolgoznak, legyenek bár írók, tervezők vagy éppen képzőművészek, mint ő. Kellenének a felnőttek , a mentorok, akik segítik őket. Anélkül ugyanis a tehetség kevés, nem sokat ér, hiszen nem jut el másokhoz.

- Meg szoktak ihletni a természeti formák. Felkapom a fényképezőgépem és lefotózom, ami megtetszik jártamban-keltemben, aztán otthon újranézem őket, addig forgatom, amíg el nem indul először a fejemben, majd a kezemben valami - mondta Ágnes az alkotás folyamatáról. - Az ihletet nem lehet türtőztetni, lehet, hogy a kertben napozva kap el, mint ennek a csigás akvarellnek az esetében, ahol tustechnikával rajzoltam meg a kacskaringókat.

Ágnes mindkét nővére zenél, tehát ők is jeleskednek más művészeti ágakban, igaz, festeni egyedül Ágnes fest a családban.

- Ez a kép is nagy kedvencem. Egy nagyobb sorozat része, azért szeretem, mert ötvözi a különböző technikákat és motívumokat, de a színeknek és a formáknak hála, mégis egységes összhangot alkot az egész - mutat egy lila színvilágú modern képre.

A rengeteg természeti és geometriai ábra mellett azonban van egy érdekes csoportja az alkotásainak. Ágnest a főiskola is megihlette, egyik rajzán egy író kéz látható, az alatta levő kockás papíron pedig matematikai egyenletek. Hiába, ami kitölti az ember mindennapjait, attól nem lehet elvonatkoztatni, még egy művésznek sem...