Ember és vadvilág viszonya: fotográfiák ecsettel, fénnyel

A március 10-ig látogatható látványos tárlaton az idén 10 éves Zalai Vadász-Alkotók Egyesületének tagjai vonultatják fel fotográfiáikat, festményeiket, intarziáikat, csont- és fafaragványaikat,  gobelinjeiket. Sokfélék az alkotások, a téma viszont egy: a megyénket ölelő, ezernyi csodát rejtő rengeteg  az erdő.

- Úgy vélem, alkotóink művei bizonyítják a Természet iránti elkötelezettségünket - mondta az egyesület elnöke, Polster Gabriella, aki szakmája (újságíró-fotóriporter) révén, a Nimród vadászati szaklap szerkesztőségében került kapcsolatba a természetfotózással. Legbüszkébb azon a kiállításon is látható  képére, amely egy szarvastehén szülésébe, a kis borjú életének első másodperceibe enged betekinteni. - Egy-egy ilyen pillanat elkapásához nemcsak fotótechnikai felkészültség és a vad életritmusának valamilyen fokú ismerete kell, hanem jó adag szerencse is  - magyarázta.

Polster Gabriella néhanap nemcsak fotóapparátot, hanem puskát is vesz a kezébe  azt azonban hangsúlyozza, számára a vadászatnál sokkal többet jelent a fotografálás. Ugyanis amikor meghúzza a ravaszt, megszakad a pillanat. Az exponálás után viszont tovább él.

Adorján Péter vendéglátósból lett erdész. Szintén fényképezőgéppel járja a rengeteget, képein egy-egy izgalmas pillanatot igyekszik megragadni: a tócsába zuhanó vízcseppet, a fiókáit etető erdei madarat.

- Előbb csak gyűjtöttem a természet szépségeit megörökítő fényképeket, aztán elkezdtem magam is készíteni ilyeneket - idézte fel a kezdeteket. - A természetfotózás nem úgy működik, mint ahogy azt sokan elképzelik: kimegyek az erdőbe mindenféle óriás optikákkal, és ami mozog, azt rögzítem. Van úgy, hogy egy-egy kép miatt hetekig kijárok ugyanarra a területre, madárfotózásnál beetetem az állatot, leskunyhót építek, ügyelve rá, hogy a madár a lehető legjobb megvilágításba kerüljön, pontosan úgy érjék a fénysugarak, ahogy szeretném. Aki komolyan veszi, az tisztességgel rákészül minden akcióra.

Adorján Péter hangsúlyozta: ő nem híve a természetfotóra építő pénzlehúzó vállalkozásoknak. Amikor a fotós (a digitális gépek megjelenése óta túl sokan hiszik annak magukat, véli) beül az előfűtött lesbe, s halálra fotózza a szinte jelre berepülő sast, ami az eltúlzott beetetés miatt már alig bír a levegőben maradni. Ez a valóság elhazudása - fogalmazott.

Nem az objektív, hanem az ecset Dedinszky Márta munkaeszköze.
- Imádom az erdőt járni, a madarakat szeretem  fejtegette. Közhelynek hangzik, de nagyon fontos számomra, hogy a természet szépségeit ne csak lássam, hanem láttassam is. Engem ez üdít fel.

Olyan is van, aki nem annyira a szépségében gyönyörködni, hanem alapanyagért megy az erdőbe, mint például a Sormáson élő Marton Lajos csont- és fafaragó népi iparművész.
- Fában gazdag a megyénk, ezért szerencsés helyzetben vagyok, itt nagyon könnyű azokat a fafajokat megtalálni, amikből a pásztoremberek is előszeretettel faragtak meg különféle eszközöket - váltottunk szót a vitrinnél, ami a szebbnél szebb fából faragott dobozkákat, tálkát, és szaruból készült sótartót, lőportartót rejti. - A galagonya az egyik legjobban faragható és használható fás szárú növény, príma kanalak, tányérok készíthetők belőle. A somot pásztorbothoz, a vadszilvát pedig poharak faragásához használták. Nagy érték az elhullajtott szarvasagancs is  szép dolgok születhetnek belőle.


Tiltakoznak, ez nem oktalan mészárlás
A vadászat az ember és természet viszonyának legősibb formája. A Zalai Vadász-Alkotók Egyesülete olyan képzőművészeket igyekszik összefogni, akik alkotásaikban ezt, illetve a természet szépségeit jelenítik meg  szól az ismertető a kiállításra invitáló meghívón, megfogalmazva a szerveződés ars poeticáját. Az alkotók fontosnak tartják, hogy előremozdítsák a vadászat helyes megítélését, hisz az a közhiedelemmel ellentétben nem az oktalan, embertelen mészárlásról szól.