Mentsd a békát! Pásztorok hagyatéka a múzeumban

A február végéig látogatható tárlat megnyitóján Száraz Csilla múzeumigazgató kiemelte: néprajzi gyűjteményük gazdag együttest őriz az elmúlt másfél évszázad pásztorművészetének darabjaiból, népi faragásaiból. Megtalálhatók. Erről árulkodnak a 19. századi spanyolozott tükrösök, faragott, festett ládikák, gyufatartók, vésett és karcolt só- és rühzsírtartók, botok, pipák, ökörszarvból készített díszkürtök is.

– A pásztori életforma sok tekintetben eltért a parasztságétól. A nyáj őrzése, legeltetése, gondozása, az erdei, mezei élet és a magány alakította ki azt az eszközanyagot, amelyre a pásztornak szüksége volt – fogalmazott Száraz Csilla. – A magyar pásztorfaragások legszembeötlőbb sajátossága a pásztor- és betyárábrázolás, melyek a legendás tettek, néha a szomorú vég vagy éppen a mulatozás számtalan jelenetét tárja elénk. Díszítőművészetükben megtalálható az erdő-mező virágainak, állatainak ábrázolása.

Megtudtuk: a bot szárán végigtekergőző kígyó a dunántúli pásztorfaragások sajátja, gyakori forma, hogy a kígyó egy békát tart a szájában. A jelenet azzal a hiedelemmel kapcsolatos, miszerint hét főbűne bocsáttatik meg annak a pásztornak, aki ilyenkor a békát elveszi a kígyótól, s ekként nyer bűnbocsánatot.

A pásztorember legfontosabb eszköze a kezéhez illő, ízlésének megfelelő formájú bot, amiből több is látható a kiállításon. A kanász, a juhász, a csordás, a csikós egyformán használta: őrzés közben rátámaszkodott, megdobta vele az állatot, de szerepet kapott a pásztortáncokban, s ha a szükség úgy hozta, ez volt a fegyvere is.

Az elhullott marha szarvát is felhasználta a faragó pásztor, sótartónak a tülök volt legalkalmasabb, mert megvédte a sót a nedvességtől. A dunántúli sótartókat karcolt és vésett, valamint spanyolviaszt használva gazdag virágornamentikával, pásztoréletből vett jelenetekkel díszítették.

A foszforos gyufa használata a pásztorok között is elterjedt, ezért készültek olyan gyufatartók, melyek mindkét végén volt felnyitható fedél, recésre faragva, hogy a hozzádörzsölt gyufa könnyen meggyulladjon. A gyufatartókat karcolással, spanyolozással és domború faragással díszítették. A borotvatartó nem tartozott szorosan a pásztori életformához, azokat ajándékba készítették. Alkottak kihúzható fedelűt, könyv formátumút, félrefordítható egy- illetve többrészes fedelűt is. A kiállítás február végéig várja a látogatókat. 

Tükrösök, tükörfák és díszes tülkök
A használati tárgyak közt rangos helyet foglalt el a tükrös vagy tükörfa, ebben a tükröt fedéllel védték a sérüléstől. Ezek voltak a mai zsebtükrök elődei. Az 1900-as évek derekán lett nagy keletjük, amikor elterjedt a hegyesre pödört bajusz divatja és a bajuszpedrő használata. A kanásztülök a magyar ökör szarvából készült, végét a használója néha még egy fém toldalékkal is meghosszabbította. A kanászoké dísztelenek voltak, a faragó pásztorok gazdagon díszítetteket is kreáltak. 


További zalai programok itt!