Benkóczy Zoltán hite nem eladó

A színművész egy kedves barát meghívásának eleget téve látogatott a minap Nagykanizsára, pontosabban Miklósfára. Itt egy főzőverseny zsűrijének a tagja volt. Szeret is jókat enni. És mint kiderült, beszélgetni is - kedves, közvetlen társ, akinek mindenről van véleménye. Nem rontotta el a művészvilág, megmaradt egyszerű alföldi embernek. A Makó melletti Apátfalváról indult.

- Mint bárki másnak, nekem is vannak problémáim - mondta. - Ám ezek megoldásában segít a hitem, az, hogy szilárd értékrend mentén próbálom szervezni az életemet. Istenhívő ember vagyok, számomra az az etalon, amit a Biblia ír. És bárhová is vetett sorsom, a hitem soha nem volt eladó. A keresztény értékek mentén igyekeztem terelgetni a gyermekeimet is, vallásos nevelést kaptak. Amit, igaz, inkább az édesanyjuk adott meg nekik, az én feladatom a nyugodt családi élet anyagi feltételeinek megteremtése volt. Hogy miért nem szédültem meg? Nálunk otthon nem volt divat, hogy mindent a gyerek hátsója alá toljanak a szülők, ellenben láttam, hogy édesanyám és édesapám mennyire szerették egymást és minket. Minden vasárnap elvittek templomba, apukám letérdelt úrfelmutatáskor, én pedig tudtam, hogy komolyan gondolja és elhiszi mindazt, amit közben a pap mond. Amikor egyszer (és utoljára) hazudtam neki, sírt - ez is egyfajta nevelés volt. Megkérdezte: kisfiam, voltál-e vasárnap templomban? Nem voltam, mégsem ezt mondtam. És ő nem szólt, nem hazugozott le, csak azt láttam a félhomályban, ahogy a szemüvege mögött hatalmas, nagy könnycseppek gördültek le az arcán. Képzelje el: két fejjel magasabb volt mint én most, s ez a hatalmas ember miattam sírt. Hát ilyen dolgok neveltek engem...

- Milyen volt az út Apátfalvától az operettszínház színpadáig?

- Nem szeretném hősként beállítani magamat, de származtak kellemetlenségeim a világnézetemből. Ám ezek nem fontosak, nem érdekesek, felesleges rájuk minden szó.

- Nehézségek?

- Mindenki elesik egyszer. Az életben vannak nehézségek, s az a dolgunk, hogy ezeket megoldjuk. Ez nem csak okoskodás és én nem vagyok valami nagyon okos ember, csak megpróbálok élni. Következetesen. Ami, sajnos, nem mindig sikerül.

- Ars poetica?

- Alázattal, becsülettel kell végezni a munkát. Teremtsünk értéket, legyünk az élet bármely területén.

- Gyakori vendég katolikus ifjúsági táborokban...

- Igen, itt a közelben, Újudvaron is voltam már. Ezeken a helyeken sokan elájulnak, hogy hú, odanézz, ez egy híres színész. Nem akarom, hogy így tekintsenek rám. Ha lehetne, csak a bűneimről beszélnék az embereknek. Egyszer elmentem gyónni egy kis fiatal paphoz Albertfalván, mert odavalók vagyunk, a főváros XI. kerületébe. Szörnyülködtem neki, hogy atya, ez a televízió szörnyű, a hatalmába keríti az embert. És csak mondtam, mondtam, mire az alig egy éve felszentelt fiatal pap szelíden terelt másfelé. Felháborodhattam vol-na, hogy jön ah-hoz egy ilyen kis taknyos, hogy kioktas-son egy 60 éves öregembert, de nem, sőt. Ez 5 éve történt, azóta is nagy tisztelője vagyok.

- Ha már a televíziót említette, mi a véleménye az új médiatörvényről?

- Nem olvastam még. Ezzel együtt azt remélem, arra jó lesz, hogy a sok szennyet megszűrje. Én például nem bánnám, ha a valóságshow-kból minél kevesebb lenne, mert azért az nem megy, hogy az adás kétharmadát kifütyülik. Én hiszek abban, hogy az új szabályozás kigyomlálja majd a vadhajtásokat. És csak azokat - személyes meggyőződésem, hogy a kormány a demokrácia híve.


Benkóczy Zoltán
1946-ban született a Csongrád megyei Apátfalván. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett tanszakán. 1966-tól a Kecskeméti Katona József Színház, 1971-től a Fővárosi (ma Budapesti) Operettszínház tagja. Kitűnő komédiás, musicalekben is gyakran látható. Az alábbi darabokban játszik: Cirkuszhercegnő, Mária főhadnagy, Hegedűs a háztetőn, Marica grófnő. Filmjei: Csocsó, avagy éljen május 1-je!, Mesél a pesti Broadway. Három gyermeke van.


A médiatörvényről eddig megjelent cikkeinket itt olvashatja.