Kultúra

2010.11.23. 16:16

Ne csak a torkokból, a lelkekből is szóljon az ének!

A Vass Lajosról elnevezett többfordulós népzenei verseny nagydíját nyerte el a Gyenesdiási Dalárda és Citerazenekar. A tizenöt énekes, hat citerás és egy tárogatós 6 perces műsorral a Kárpát-medence húsz legjobb dalos csapata közé jutott.

Horányi Árpád

A  kétévente megrendezésre kerülő verseny Kárpát-medencei döntőjén   kapták az elismerést. Budapesten, a pesterzsébeti  Csili Művelődési Központban tartott művészeti vetélkedőn  120   együttes és szólista szerepelt.

- A dalok    szeretete   a fegyelmezettséget,    az éneklés szépsége a felszabadultságot   hozza a közösségünkbe - mondta Balogh László, a dalárda vezetője, a nagy sikerű szereplés kapcsán.  - A Vass Lajos versenyre való nevezéssel több mint egyesztendős célzott felkészülést kezdtünk meg, hiszen ez egy 3 fordulós megmérettetés volt. A két előválogató Sümegen zajlott, mindegyikről arany minősítéssel jutottunk tovább.

A citerásokkal három éve szerepelnek együtt. 
 - A   nevezésre a hangszereseink vezetője, Pékné Orbán Julianna biztatott  - folytatta Balogh László.     - Kezdeményezése valójában egy új célért való lelkesedést jelentett számunkra.  Természetesen zalai dalcsokrot állítottunk össze, de a szűkebb régióra: Zala keleti részéhez, a Balatonhoz kötődő gyűjtésekből.  A műsoridőt 6 percben maximálták, ebben a döntőn elénekeltük a Szép Zalában születtem című dalt,  aminek előadására  külön dicséretet kaptunk a zsűriben helyet foglaló Horváth Károlytól. Azt mondta:  úgy érezte,  mintha az erdő zúgását hallotta volna.

Elnyerték továbbá az Euromédia  Hangstúdió különdíját is,   ezzel egy CD-felvétel elkészítéséhez vehetik igénybe  a  stúdiót,  amire  várhatóan a jövő év tavaszán kerül sor.

- Tavaly harmincnál több fellépésünk volt - folytatta Balogh László. - Egyre több meghívást kapunk különféle alkalmakra a környező településektől, szállodáktól,   adunk ajándékműsorokat idősotthonokban,   baráti közösségekben, de vendégeskedtünk már  Erdélyben is.  Olyan repertoárt alakítottunk ki, amivel változatos műsorokat tudunk összeállítani.

A dalárda és a citerások művészeti és  baráti közösséget alkotnak.

-  Ha   nem az igazi  társasági élet jellemezné a munkánkat, nem juthattunk volna ilyen szintre  - summázott a  vezető. - Eleinte hatan voltunk,  aztán lettünk tízen, ma tizenöt fős a létszámunk. Az igazi összekovácsolódást akkor lehetett érezni, amikor az este hat órára kitűzött próbákra nem  negyed hétre-fél hétre jött össze a csapat, hanem fél hatra, háromnegyed  hatra itt volt már mindenki.
A tiszta hangzás  mellett  az előadásmódra is nagy gondot fordítanak. Ennek a felelőse a 82 éves Kovács Péter énektanár, volt általános iskolai karvezető.

- Ő   odafigyel arra is, hogy amit énekelünk, az lássék is  rajtunk. Érzülettel adjuk elő  a dalokat, azok ne csak a torkunkból, hanem a lelkünkből is jöjjenek, üljön ki az arcunkra, amiről éppen szólunk:      öröm, bánat vagy vágyakozás.

Ma már olyan produkciók bővítik a repertoárt, amikben színjátékkal egészül ki az éneklés. Itt szükség van női szereplőkre, így feleségek,   menyecskék közreműködésére. A próbákon bor is kerül az asztalra, így válik életszerűvé  a már többször előadott kocsmajelenet.

-  Előkészületben van egy daljáték színre vitele, a Gyöngyösi csárda   legendájának feldolgozásán munkálkodunk. Ez egy betyártörténet  színpadi változata lesz - árulja el végezetül az együttes vezetője.  

 

Ezek is érdekelhetik