Nagy Bandó András szerint illékony az előadó-művészet

Nélküle hiányos volt a szilveszteri műsor, régi történetei máig mosolyt csalnak arcunkra.

Volt ő már építésztechnikus, kőműves kisiparos, főállású humorista, polgármester, de az elmúlt időszakban leginkább a betűkkel varázsol. Ma is láthatjuk színpadon a sokoldalú művészt, ha szerencsénk van, csak éppen ritkábban. Legutoljára Hévízen Garamvölgyi Erzsébet Dobozba zárt világ című kiállításának megnyitóján aratott sikert szórakoztató monológjával, amellyel az alkotót méltatta. Előtte és utána is mindenkihez volt pár kedves, érdeklődő mondata, így velem is szívesen osztotta meg, mi történt vele az utóbbi pár évben.

- Van miről mesélnem. Hat könyvem jön ki szinte egyszerre: a Füveskönyv, ami eddigi terméseim válogatását tartalmazza, egy újabb Ha-IQ kötet, a második lovas mese, Hetvenhét macskajaj, Bandó mondókák, a második András könyve, ami már az ötödik kiadását éri meg, és most írom a Bibliotékát.

- Mondhatni, hogy teljesen az írásnak szenteli mostanában minden idejét?

- Hihetetlen az az ambíció, ami bennem van. Menetrend szerint ülök be a dolgozószobámba, ahol folyamatosan csak alkotok. Olyan tempóban írok, ami sokszor engem is meglep. Egymást érik a megvalósítandó ötleteim. Rengeteg félkész könyvem pihen a gépemben, de mindig jön valami új. A Sosemvolt Toscana regényem olyan siker lett a három év alatt, hogy nyolcadszor nyomtatjuk, 22 ezer példánynál tartunk. Az olvasóim követelik a folytatást, ami persze egy teljesen más történet lesz. Nem hajszolom mindenáron, hogy egy éven belül kijöjjön.

- Gyermekverseit és meséit nagyon kedvelik a kicsik és a szülők is. Ez is egyfajta szerelem?

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Van miről mesélnem. Hat könyvem jön ki szinte egyszerre: a Füveskönyv, ami eddigi terméseim válogatását tartalmazza, egy újabb Ha-IQ kötet, a második lovas mese, Hetvenhét macskajaj, Bandó mondókák, a második András könyve, ami már az ötödik kiadását éri meg, és most írom a Bibliotékát.

- Mondhatni, hogy teljesen az írásnak szenteli mostanában minden idejét?

- Hihetetlen az az ambíció, ami bennem van. Menetrend szerint ülök be a dolgozószobámba, ahol folyamatosan csak alkotok. Olyan tempóban írok, ami sokszor engem is meglep. Egymást érik a megvalósítandó ötleteim. Rengeteg félkész könyvem pihen a gépemben, de mindig jön valami új. A Sosemvolt Toscana regényem olyan siker lett a három év alatt, hogy nyolcadszor nyomtatjuk, 22 ezer példánynál tartunk. Az olvasóim követelik a folytatást, ami persze egy teljesen más történet lesz. Nem hajszolom mindenáron, hogy egy éven belül kijöjjön.

- Gyermekverseit és meséit nagyon kedvelik a kicsik és a szülők is. Ez is egyfajta szerelem?

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Van miről mesélnem. Hat könyvem jön ki szinte egyszerre: a Füveskönyv, ami eddigi terméseim válogatását tartalmazza, egy újabb Ha-IQ kötet, a második lovas mese, Hetvenhét macskajaj, Bandó mondókák, a második András könyve, ami már az ötödik kiadását éri meg, és most írom a Bibliotékát.

- Mondhatni, hogy teljesen az írásnak szenteli mostanában minden idejét?

- Hihetetlen az az ambíció, ami bennem van. Menetrend szerint ülök be a dolgozószobámba, ahol folyamatosan csak alkotok. Olyan tempóban írok, ami sokszor engem is meglep. Egymást érik a megvalósítandó ötleteim. Rengeteg félkész könyvem pihen a gépemben, de mindig jön valami új. A Sosemvolt Toscana regényem olyan siker lett a három év alatt, hogy nyolcadszor nyomtatjuk, 22 ezer példánynál tartunk. Az olvasóim követelik a folytatást, ami persze egy teljesen más történet lesz. Nem hajszolom mindenáron, hogy egy éven belül kijöjjön.

- Gyermekverseit és meséit nagyon kedvelik a kicsik és a szülők is. Ez is egyfajta szerelem?

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Mondhatni, hogy teljesen az írásnak szenteli mostanában minden idejét?

- Hihetetlen az az ambíció, ami bennem van. Menetrend szerint ülök be a dolgozószobámba, ahol folyamatosan csak alkotok. Olyan tempóban írok, ami sokszor engem is meglep. Egymást érik a megvalósítandó ötleteim. Rengeteg félkész könyvem pihen a gépemben, de mindig jön valami új. A Sosemvolt Toscana regényem olyan siker lett a három év alatt, hogy nyolcadszor nyomtatjuk, 22 ezer példánynál tartunk. Az olvasóim követelik a folytatást, ami persze egy teljesen más történet lesz. Nem hajszolom mindenáron, hogy egy éven belül kijöjjön.

- Gyermekverseit és meséit nagyon kedvelik a kicsik és a szülők is. Ez is egyfajta szerelem?

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Mondhatni, hogy teljesen az írásnak szenteli mostanában minden idejét?

- Hihetetlen az az ambíció, ami bennem van. Menetrend szerint ülök be a dolgozószobámba, ahol folyamatosan csak alkotok. Olyan tempóban írok, ami sokszor engem is meglep. Egymást érik a megvalósítandó ötleteim. Rengeteg félkész könyvem pihen a gépemben, de mindig jön valami új. A Sosemvolt Toscana regényem olyan siker lett a három év alatt, hogy nyolcadszor nyomtatjuk, 22 ezer példánynál tartunk. Az olvasóim követelik a folytatást, ami persze egy teljesen más történet lesz. Nem hajszolom mindenáron, hogy egy éven belül kijöjjön.

- Gyermekverseit és meséit nagyon kedvelik a kicsik és a szülők is. Ez is egyfajta szerelem?

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Hihetetlen az az ambíció, ami bennem van. Menetrend szerint ülök be a dolgozószobámba, ahol folyamatosan csak alkotok. Olyan tempóban írok, ami sokszor engem is meglep. Egymást érik a megvalósítandó ötleteim. Rengeteg félkész könyvem pihen a gépemben, de mindig jön valami új. A Sosemvolt Toscana regényem olyan siker lett a három év alatt, hogy nyolcadszor nyomtatjuk, 22 ezer példánynál tartunk. Az olvasóim követelik a folytatást, ami persze egy teljesen más történet lesz. Nem hajszolom mindenáron, hogy egy éven belül kijöjjön.

- Gyermekverseit és meséit nagyon kedvelik a kicsik és a szülők is. Ez is egyfajta szerelem?

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Hihetetlen az az ambíció, ami bennem van. Menetrend szerint ülök be a dolgozószobámba, ahol folyamatosan csak alkotok. Olyan tempóban írok, ami sokszor engem is meglep. Egymást érik a megvalósítandó ötleteim. Rengeteg félkész könyvem pihen a gépemben, de mindig jön valami új. A Sosemvolt Toscana regényem olyan siker lett a három év alatt, hogy nyolcadszor nyomtatjuk, 22 ezer példánynál tartunk. Az olvasóim követelik a folytatást, ami persze egy teljesen más történet lesz. Nem hajszolom mindenáron, hogy egy éven belül kijöjjön.

- Gyermekverseit és meséit nagyon kedvelik a kicsik és a szülők is. Ez is egyfajta szerelem?

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Gyermekverseit és meséit nagyon kedvelik a kicsik és a szülők is. Ez is egyfajta szerelem?

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Gyermekverseit és meséit nagyon kedvelik a kicsik és a szülők is. Ez is egyfajta szerelem?

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Nyolc nap alatt írtam meg például a Világjáró kiscsikót. Ez nem azt jelenti, hogy a mennyiség a lényeg, így alakult. Amióta az unokám, Hanna megszületett, ő az abszolút múzsám és próbababám. Az össztermés azóta tíz verseskötet és négy mesekönyv.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Nem hiányzik a színpad világa, ahol nem olvasóközönséggel találkozik, hanem a nézőtéri publikummal, ők hálálják meg tehetségét, műsorát?

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Ma is fellépek néha, igaz, havonta úgy két-három alkalommal összesen. Szeretem ezt is csinálni, még ha összehasonlíthatatlan is azokkal az időkkel, amikor még a közönség minden egyes poén után tapsolt, hálás volt. Ma nagyon meg kell dolgozni az elismertségért. Már másról szól az életem, a könyvekben, az írásban találtam meg azt, ami boldoggá tesz. Az előadó-művészet ködszerű, illékony, márpedig mindenki nyomot szeretne hagyni maga után.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Annak idején polgármesterséget is vállalt, ami teljesen eltér mindenfajta művészettől. Nem hiányzik az a fajta szereplés?

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.

- Cseppet sem, hiszen akkor sem vágytam erre a tisztségre, lényegében úgy löktek oda az orfűiek. Tanulságos időszak volt röpke pályafutásom a település élén, ami nagyon sok, a közösség érdekében végzett munkával járt. Elég volt, hamar rá is jöttem, hogy nekem másra kell koncentrálnom, amivel értékeket adhatok. Most boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek.