Kopogós balettal keverve

Pontosan nyolc évvel ezelőtt kezdődött minden, amikor az ír Catherine Gallagher először lépett fel Magyarországon. A fiatal táncosnő ekkor egy szempillantás alatt beleszeretett a magyar emberek mentalitásába, kedvességébe. Miután az akkori turnéja véget ért, első útja ismét Budapestre vezetett.

Nem gondolkozott sokat, tánciskolát alapított, azzal az egyértelmű céllal, hogy az ír kultúrát, táncot és gondolkodásmódot is bemutassa a magyaroknak. A hazai ifjú táncosok nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a tanulásba. A kemény munkában pedig az Írországban híres Gallagher dinasztia egyetlen leány tagja, Catherine segített, aki egyébként, amint elkezdett járni, már szteppcipőt húzott.

- Egy kis faluból származom, ahol édesapám volt a rendőrfőnök, míg édesanyám három testvéremmel együtt - más elfoglaltság hiányában - táncra, méghozzá ír sztepptáncra íratott be minket - kezdte Catherine Gallagher, aki egyelőre elfoglaltságai miatt még nem tanult meg magyarul. - Aztán egy év alatt kiderült, hogy a család jól döntött, hiszen rendkívül élveztünk minden pillanatot, pedig én akkor még iskolába sem jártam. A sztepp lett a mindenem, megnyertem az ír nemzeti bajnokságot, s többszörös világbajnokként 1997-ben a híres Riverdance Show-ban léptem fel. Végigjártuk szinte az egész világot, de mivel a jóból is megártott a sok, két év után végleg kiszálltam, ugyanis komoly terveim voltak.

- Saját lábára állt. Hogyan fogadták a törekvéseit Budapesten?

- Szerencsére csodálatos emberek közé kerültem - folytatta Catherine Gallagher. - Koreográfusként nem is lehetett más álmom, mint egy saját produkció megalkotása. Ettől függetlenül döcögősen indult a magyarországi karrierem, hiszen indulásként csak kétszer tíz perces műsort állítottam össze, melyeket nagyobb cégek bálján mutattam be. A siker szerencsére nem maradt el, ezért iskolát is alapítottam, a növekvő érdeklődés egész estét betöltő komoly műsort kívánt.

- Az ír muzsika talán már ismerősen cseng a fülekben, de milyen is az ír sztepp?

- Ezt a fajta táncot a világ talán legnehezebb mozgásai között tartják számon, hisz két fajtája ismert: a könnyed verzió számos balett elemet tartalmaz, míg a nehezebbik a valódi kopogós sztepp. Az ír változat pedig ezeknek a mozgásfajtáknak a kombinációja. Rengeteg gyakorlással, és még több lemondással megtanulható. Lehet, hogy fellengzősen hangzik, de én ötéves korom óta ezt táncolom, tehát a laza bokamozgás nekem már a véremben van. A kezdőknek óriási kihívást és nehézséget jelent a lépések elsajátítása, de a kitartásukat siker koronázhatja.

- A műsorban van néhány kakukktojás, például Brahms: Magyar Táncok. Hogy passzol bele ebbe az ír vonulatba?

- Nem konkrét történetet dolgozunk fel, hisz az ír tánc magával ragadó varázsa sokkal nagyobb élmény jelent a közönségnek. A célom egyértelműen az volt, hogy rengeteg fajta koreográfia találkozzon a színpadon, s ebbe a hagyományos ír zenén kívül a klasszikus kompozíciók modern feldolgozása is beletartozik.Kiváló táncosokból álló együttes kíséri Cathere-t, így összesen tizenöten szórakoztatják a közönséget. Nagy különbség a mindenki által ismert Flatley-től, hogy Catherine-ék nem történelemórának használják a show-t, nem ragaszkodnak a kelta történelem megkoreografálásához, inkább az ír mentalitás, életfelfogás bemutatását vállalják. Az ír táncnak két típusa van: az egyiket könnyű cipővel táncolják, a másikhoz üvegszállal erősített nehéz cipőt használnak.