Álom.net: rózsaszín limonádé

Alig három hete mutatták be a mozik az Álom.net című vígjátékot, s szinte pillanatok alatt sikerült felrázni vele a hazai filmes közeget: prüszkölő kritikusok dorongolják rendületlenül az N. Forgács Gábor rendezte produkciót, miközben a nézettségi mutatók az egekbe szöknek. Talán az egerszegi Cinema City padsorait is rég töltötték meg olyan sokan, mint a múlt heti (Egerszeg Rádió szervezte) közönségtalálkozón és vetítésen, amelyre a film több szereplője is meghívást kapott.

- Ez a profilom jobb, mint a másik, nem gond, ha azt kérem, innen fotózzatok? - kérdezte kissé félénken a néhány nap alatt tinibálvánnyá avanzsált Labancz Lilla, akit nem sokkal később már dögös-butuska Barbie babaként láttunk viszont a vásznon. Amúgy kedves jelenség, s szívesen válaszolt kérdéseinkre.



  

Steiner Kristóf és Labancz Lilla
Fotó: Ohr Tibor

- Tapasztalatból tudom, hogy a fiatalok imádják, ha valami róluk szól, de eddig a magyar piacon nem volt olyan film, ami a tiniket célozta meg. Nekem ez az első főszerepem, amibe mindent beleadtam, bár most úgy érzem, mintha a kritikusok élő céltáblája lennék. Persze ezt is meg lehet szokni, hiszen a lényeg, hogy mit gondol a közönség; a sírás határán voltam az örömtől, amikor az első közönségtalálkozóra megérkeztünk Békéscsabára, és ki kellett nyittatni egy nagyobb termet, mert nem fértek el az emberek.

- A legtöbb kritika arról szól, hogy nem ilyen a magyar valóság - vetettük fel.

- Igen, de ez nem dokumentumfilm, hanem egy álomvilágot jelenít meg. Azt hiszem, a Harry Potter-es Roxfort sulit is hiába keresnénk Angliában... Most már nem titok, hogy a külföldi piacra is kikerült a film, köszönhetően annak, hogy iszonyú nagy kampányt kaptunk a kereskedelmi tévéktől és magazinoktól. Remélem, lesz második rész.

Labancz Lillának nem ez az első filmes munkája, feltűnt már a Kisváros, a Tűzvonalban és a Barátok közt című sorozatban, arra pedig nagyon büszke, hogy Bacsó Péter utolsó alkotásában, a Majdnem szűzben is szerepet kapott. Ebben a műfajban viszont először próbálta ki magát, akárcsak Steiner Kristóf, aki forgatókönyvíróként volt jelen a találkozón.


Ma már nem ciki magyar filmet nézni - erre utal az Álom.net közönségsikere. Részlet a moziplakátról
Fotó: Ohr Tibor

- A kilencvenes évek óta sok minden változott a populáris kultúrában. Korábban ciki volt magyar produkciót hallgatni vagy nézni, ennek viszont vége, ma már a tinik szeretik a hazai előadókat. Ezért gondolom, hogy jó pillanatban jöttünk ki a filmmel: kellenek a tiniknek hazai hősök, akikkel tudnak azonosulni, akiket példaképnek tekinthetnek - így Kristóf.

- Azért mégis a szórakoztatásról szól inkább a film...

- Én is úgy érzem, hogy az Álom.netnek nincs mély mondanivalója, s mi vállaljuk, hogy egy rózsaszín limonádét szerettünk volna készíteni. A kritikai visszhang siralmas, tehát a filmértő vagy a mi esetünkben kicsit kultúrsznobnak nevezhető közeg felháborodva tüntet a film ellen; Lillát például folyamatosan szőke műmellű cicababának titulálják. Viszont több mint egy héttel a bemutató után még mindig az összesített top 10 élbolyában vagyunk, és hamar átléptük a 25 ezres nézőszámot.

- A filmben egy gimis pomponcsapat kapitánya másik iskolába kerül, ahol ellenségesen fogadják az elit körökből származó diákok. Ez bizony klisé a javából...

- Amerikai sémára építettünk, minden olyan elem benne van a filmben, ami kelléke a műfajnak: a pomponlányoktól a kosarasfiúkon át a bálkirálynő-választásig és utcai verekedésig. Mi éppen azt mondtuk: nézzük meg, mika legjellemzőbb klisék, és nyomjuk bele a filmbe ezeket! Úgy gondolom, ezzel együtt szarkasztikus görbe tükröt állítottunk a tinifilm műfaja elé.

Hogy e szándékot értékelték-e a nézők, vagy a jelképes ruházatú csajok finoman erotikus látványát, nem tudjuk. Lillától mindenesetre sorba állva kértek autogramot a fiúk a vetítés után.