Túl erotikus a Magyar Népmesék sorozat?

Jankovics Marcell sokoldalú ember: grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész - és legfőképpen, sokunk számára felejthetetlen rajzfilmek készítője. A Fehérlófia, a János vitéz, Gusztáv és a Magyar Népmesék-sorozat alkotója a minap a dél- zalai városban járt, ahol a Rajnai Miklós által szervezett művelődéstörténeti szabadegyetem keretében tartott előadást.

- Miért éppen a rajzfilmszakmát választotta hivatásul? Ez nem tucatmunka...

- A választásom nem volt tudatos, fiatalon még azt hittem, természetfilmeket kell készítenem. Később azonban rájöttem, hogy a gyerekek befogadóképessége sokkal jobb, mint a felnőtteké, akik bizony unnak engem. A gyermeki agy olyan, mint egy üres számítógép-memória, nem mindegy hát, mit táplálnak bele. Aki tud a gyerekekre hatni, boldog ember. Én az vagyok.

- Pedig egyre abszurdabb a világ, amelyben élünk, ennek egyik ékes példája, hogy a Magyar Népmesék-sorozat két darabját csak 12 éven felülieknek ajánlják, mert állítólag sok bennük az erotika...

- A székely asszony és az ördög, illetve A királykisasszony jegyei című rajzfilmekről van szó, előbbiben az ördög fallikus szimbólumként jelenik meg, a királykisasszony ölét pedig egy csillag takarja. Ez az egész azért furcsa számomra, mert a gyerekek manapság számtalan vérfagylaló, erőszakot sugárzó rajzfilmmel találkozhatnak manapság, sőt, a 12-es korhatár ellenére hús-vér emberpárokat láthatnak közösülni. Persze, ez is az élet része, tanulság, ha úgy tetszik, de a rajzfilmjeimben én csak áttételesen és költői módon igyekszem megmutatni a szexualitást. Biztos vagyok abban, hogy az a korosztály, amelyik ilyesmit lát a rajzfilmjeimben, még nem fogja fel, miről is van szó, ha pedig már idősebb vagy érettebb, nevet rajta.

- Tudatosan törekedett egyfajta tanító szándékra az alkotásaiban?

- Én nem így fogalmaznék. Nagyon szeretem a gyerekeket, s azt akartam, hogy a filmjeim valamilyen módon a magyarsághoz kössék őket, hogy szeressék a magyarságukat. Mert egyébként az a baj velünk, magyarokkal, hogy már saját magunkat sem szeretjük. Ha valakinek sok utálatban van része, az egy idő után önmaga ellen fordul - ez történt velünk is, úgy vélem. Éppen ezért mindennel, amit valaha is csináltam, az volt a célom, hogy szeretetteljes képet adjak magunkról, ami nem feltűnősködést jelent, hanem apró kedvességeket. Mindig azt reméltem, hogy ezek úgy leszivárognak a talajon keresztül a gyökerekhez, felszívódnak, s adnak valami tápot az ember lelkének.

- Mit gondol, minek köszönheti nemzetközi sikereit a magyar, különösen az Ön nevével fémjelzett rajzfilm?

- A magyar rajzfilm sikerei elsősorban fesztivál-, illetőleg televíziós sikerek voltak, de én még ezzel sem dicsekedhetem, mert a filmjeim a magyar nyelvterületen nem arattak nagy sikert. Igaz, a Fehérlófiát ugyancsak egy fesztivál során beemelték minden idők ötven legjobb filmje közé. De számomra nem ez a fontos, a János vitéz után (aminek a külföldi forgalmazási jogát az amerikai Hanna-Barbera megvette, aztán soha, sehol nem vetítette) eldöntöttem, hogy én a magyaroknak akarok filmet készíteni. Megvolt a logikája, hogy miért tettek úgy, ahogy, én pedig rájöttem, hogy az a téma, ami engem foglalkoztat, nem érdekli a nagyvilágot.

- Az ember tragédiája rajzfilmváltozatának elkészítésébe még 1989-ben fogott, aztán - ahogy én tudom - más elfoglaltságai, illetve pénzhiány miatt azóta sem sikerült befejeznie. Mikor láthatják a filmet a nézők?

- A film valóban közel van a kész állapothoz, bármilyen hihetetlenül hangzik, júniusra befejezem a munkálatokat. Jelen állás szerint nem kerül moziba, csak DVD-megjelenést tervezek. Valóban húsz éve dolgozom rajta, de nem én vagyok a rekorder, hanem egy angol, aki Naszredin Hodzsából 30 évig csinálta a saját filmváltozatát. Neki sem volt pénze - ahogy nekem sincs...

Gazdag életút és pályakép
Jankovics Marcell 1941. október 21-én született Budapesten. 1955-től a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégiumba járt, ott is érettségizett. 1959-1960-ban segédmunkásként dolgozott, majd 1960-tól a Pannónia Filmvállalathoz került, ahol fázisrajzolóként kezdett dolgozni. 1965-ben rendezőnek nevezték ki. 1974-ben Sisyphus c. munkáját Oscar-díjra jelölték. 1977-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díját a rövidfilmek kategóriájában. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. 1996-tól kinevezték a Pannóniafilm Kft. ügyvezető igazgatójává. 1997-től a Magyar Iparművészeti Egyetem DLA minősítésű egyetemi magántanára. 1998–2002 közt a Nemzeti Kulturális Alap elnöke. 

ZH fotók: Szakony Attila