Szakrális emlékeink

Kápolnák, templomok, egyházi létesítmények, köztéri alkotások fotói tűnnek fel a vásznon kronologikus sorrendben, reprezentálva, hogy a zalai megyeszékhely is büszkélkedhet értékes épített örökséggel, ráadásul az utókor - főként a történész-muzeológus szakma - mind több információval rendelkezik ezekről az emlékekről.

- A műemlékek az előző generációk életének épített dokumentumai, magukon hordozzák az elődök keze nyomát. S bizony az is beszédes, hogy a különböző korszakokban miként bántak ezekkel az épületekkel: tatarozták, átalakították, vagy éppen lebontották őket. E magatartás ugyanis egyértelműen jellemzi a helyben élők és múltjuk viszonyát. Örömteli, hogy műemlékeink túlnyomó többsége ma jó állapotú, néhányuk pedig felújítás előtt áll - fogalmaz dr. Kostyál László.A középkorban kezdjük az időutazást. Mint megtudjuk, három Árpád-kori eredetű templom található a város területén: az andráshidai, a besenyői és a csácsi (korábban persze önálló települések szakrális létesítményei voltak ezek, ám idővel a falvakat magába olvasztotta a mai megyeszékhely). Első írásos említésének idejére, 1247-re a városnak már biztosan rendelkeznie kellett templommal; ez a kicsi, román kori téglaépület valószínűleg ott állt, ahol a mai nagytemplom, utódját pedig a 15. században emelhették ugyanitt. Szenterzsébet településnek szintén volt középkori temploma, ami az idők során nyomtalanul eltűnt, feltárására legfeljebb régészeti eszközökkel nyílna lehetőség. Az andráshidai templom viszont ma is áll, s a város egyik legkorábbi műemlékének tekinthető. A középkori kis templomokra jellemzően egyszerű építészeti megoldásokat vonultat fel; tornya - mint általában - a nyugati oldalhoz csatlakozik, bejárata a déli falból nyílik. Szentélye 18. századi toldással jött létre, mellette kis kápolnában (szintén a 18. századból) Nepomuki Szent János szobra található.

- A besenyői temetőkápolna sajnos rossz állapotú, de tudomásom szerint felújítása hamarosan megkezdődhet. Ez az épület jól őrzi az eredeti középkori arányokat, különlegessége pedig az egyenes vonalú (nem félköríves) szentélyzáródás. Csácsban először a 13. században emeltek templomot, ám ez nem maradt fenn; a most látható épület a 14-15. század fordulóján készülhetett, valószínűleg a zalavári apát megbízásából. Belsejében nemrég jelentős freskókat tártak fel, de az alkotójuk egyelőre nem ismert.

Az egykori egerszegi temetőkápolna (alapjai a mai plébániatemplom mellett láthatók) említése után ugrunk az időben: a nagyobb volumenű építkezések ugyanis csak a török háborúk zárultával, a 17. század végén indultak el újra. Az olai temetőkápolnát az 1740-es évek második felében emelték, érdekessége a centrális elrendezés, tetőszerkezete egy későbbi tűzvész után jelentősen átalakult. Az 1747 és 1769 között épült nagytemplomról több érdekességet is említ dr. Kostály László. Megtudjuk: mikor az 1760-as nagy egerszegi tűzvész a régi templomot olyannyira megrongálta, hogy alkalmatlanná vált a szentmisék megtartására, a város kegyura, Padányi Biró Márton veszprémi püspök utasítást adott az építkezés felgyorsítására. Gyakorlatilag a régi köré húzták fel az új templomot.

- Újra és újra felmerül a kérdés, hogy mit keres egy viszonylag kis településen egy ekkora méretű, kéttornyú templom. Az utóbbi felvetésre könnyebb válaszolni: biztos, hogy eredetileg egyetlen homlokzati középtoronnyal tervezték az épületet, a korábbi templom alapjai viszont ezt nem bírták volna el, ezért került két torony a két oldalra. A méretének okát csak valószínűsíteni tudjuk: Padányi Biró Márton veszprémi püspökként nem szerette székvárosát a protestáns többség miatt, ezért általában Sümegen lakozott. Talán a zalaegerszegiek iránti kegyből, előszeretetből építtetett ekkora templomot, és bár erre nincs bizonyíték, az sem kizárt, hogy székhelyét ide szerette volna áthozni.

A templom hármas tagolású, homlokzatán az építész felfelé mutat : ahogy közelít a tekintet a mennyei szférához, egyre díszesebb a látvány. Belül hetedik éve zajlik a freskófelújítás, a régi javítások eltüntetésével Johann Ignaz Cimbal festőművész kvalitásairól is új információkhoz jutott a szakma.

Szinte párhuzamosan a nagytemplommal, 1756-ban épült fel a Kálvária-kápolna, ami egy kis közösség vallási igényeit szolgálta; a körülötte fekvő temetőben szép 18. századi kereszt és 1821-ben emelt sírkő látható. Kostyál László a korszak további építményei közt említi a plébániaépületet (ami felső szintet és neobarokk külsőt csak a két világháború között kapott), a zalavári bencés apát csácsi kastélyát (ma az Első Magyar-Dán Termelőiskola működik benne), a botfai templomot (uradalmi központ része volt egykor) és az ispitát (Pintér Máté végrendelete tette lehetővé az ápolda felépítését, kis kápolnájából már csak a torony látható, a Kossuth utcai épületben ma bank működik).

Már a 19. század terméke a csácsi hegyi, a szenterzsébethegyi és az egerszeghegyi kápolna. Aztán a 20. század elején, Zalaegerszeg intenzív fejlődésével újabb lendületet kapott a szakrális építkezés: 1902-ben kezdte el építtetni új, sajátos keleties motívumvilágot hordozó zsinagógáját az izraelita felekezet, 1907-ben pedig felszentelték a tiszta neogót stílusú evangélikus templomot. A két világháború között az igazán reprezentatívnak szánt létesítmények neobarokk stílusban épültek: a Padányi Biró Mártont példaképének tekintő Pehm József plébános ennek szellemében emeltette az olai ferences rendi templomot. Szintén a későbbi Mindszenty bíboros nevéhez fűződik a Notre Dame tanítórend letelepítése és a zárda felépítése.

1928-ban aztán elkészült a később hányattatott sorsú, mára viszont eredeti pompáját idéző evangélikus gyülekezeti ház, és vele szemben a református parókia. Az erdélyi fatemplomok építészeti sajátosságait hordozó református templom 1942-re épült fel.

Végül a köztéri szobrokról, s a kertvárosi Mindszenty-emléktemplomról szól dr. Kostyál László. Mint mondja, bízik benne, hogy évtizedek, évszázadok múltán ez utóbbi épületet is a műemlékek között tartja majd számon az utókor.