2016.07.15. 10:29
Öveges emlékház, Cimbal freskók, bunkerek
Páka – Az erdőszél itt rejti az erődrendszer egyik vonalát – mutatja Lukács Tibor, Páka polgármestere a csömödéri útkereszteződés közelében húzódó erdő sarkán a féltetős esőbeállót, aminek falán táblák hirdetik a nem is olyan távoli múlt valóságát.
A Magyar Maginot és Az erődök világa címet viselő táblák arról mesélnek, hogy az erődrendszert 1951 és 1955 között építették ki rettenetes költséggel, hiszen hétmilliárd forintot költöttek el akkor, a 627 kilométeres határszakaszon erre a célra. Ahol most tartózkodunk, az a második védvonal volt, a páncéltörő ágyúk tüzét a szécsiszigeti és az iklódbördőcei útra állították be, mert onnét volt várható Tito harckocsizóinak támadása. Tibor megmutatja a vasbeton bunkereket, tüzelőállásokat, a köztük végigvezető, deszka palánkkal erősített futóárkokat.
- Sokan keresik fel ezt a bemutató helyet, hiszen itt az eredetinek megfelelően állítottunk helyre mindent, a bunkerek meg a kezdetektől változatlanul állnak a fák takarásában. Óriási pénzt költöttek akkor ezekre a szerencsére soha sem használt létesítményekre. Annyit, hogy abból az ország útjait rendbe lehetett volna tenni – érzékelteti a polgármester a turisták számára is elérhetővé tett látnivaló létrehozási költségeit. Pákának azonban vannak más turisztikai értékei is, amikről sorozatunk ezen részében szólunk. Becze Ferenccel, az önkormányzat műszaki szakemberével először a szőlőhegyeket vesszük célba.
- Ez a környék legmagasabb pontja, 317 méterrel vagyunk a tengerszint fölött – mondja Ferenc a csakmaújhegyi tetőn egy új épületnél, amit a tulajdonosa amatőr rádióállomásnak szánt. A kerítésen belül látni az adótorony még összeszerelésre váró szerkezetét is. Egy közeli pince oldalfalára meg hosszú szöveget, Márai Sándor idézetet pingáltak, miszerint: „Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze az otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek, aki tudja hol kell meghalni.”
- Nagyon ideillő ez a gondolat. Ezt a részt még jobbára gondozzák, de sok területen felhagytak már a gazdálkodással a tulajdonosok, ezért is tiszteletre méltóak az ilyen törekvések – mondja Ferenc, aki megmutatja a közeli Háromszenteki-kápolnát, ahol minden évben megtartják a búcsút. A másik gerincre, a Kis-hegyre felvezető út mentén stációkat alakítottak ki. Nem kell nagy építményekre gondolni, a szentképeket egy-egy vaskos faoszlop kivágásában helyezték el. A keresztút egy kőkereszt-harangláb párosnál fejeződik be. Amúgy a gerincről gyönyörű panoráma nyílik a szomszédos hegyoldalakra, völgyekre. A ködlő messzeségben felfedezem az egerszegi tévétornyot, pedig Páka vagy negyven kilométerre fekszik a megyeszékhelytől.
- Mondják is az erre járók, hogy ilyen szép tájat sehol sem láttak. Közülük nem egy vett is magának itt telket. Na, nem kell nagy felvásárlásra gondolni, de azért akadt egy-két olyan ember, aki először a tájba lett szerelmes – mondja Ferenc, akivel végigjárjuk a hegygerincet, felfedezve néhány túlélő, boronafalú pincét, aminek megóvásán el lehetne gondolkozni. Ezek még a helyükön állnak, közöttük olyan is, amelynek az oldalát régi paraszti szerszámok sokaságával aggatták tele. S találunk egy összedőltet is, aminek megroppant ajtaján továbbra is ott lógnak a lakatok
„Ha munkám közben valami szépre, pihentetőre akarok gondolni, akkor elszállok képzeletben Zala megye délnyugati tájára, Göcsejbe. Pedig láttam már a tengert, a svájci havasokat, az alpesi tavakat. De számomra legszebb a zalai táj . Virágos rétek, szelíd gesztenyések, szőlős domboldalak, mesebeli erdős hegyhátak váltakoznak rajta.” – olvashatjuk Öveges Józsefnek a vallomását szülőházában, Pákáról. Az emlékházba belépve, mintha csak megállt volna az idő, hiszen az egyik szobában az öreg televízióban Öveges professzort látom, s hallom a soha nem felejthető hangját.
- Ezen mások is meglepődnek, de talán az előadások lejátszásával tudjuk a legjobban felidézni az ő egyéniségét – fogad Cselenkó Veronika könyvtáros, aki egyben a tárlatvezetési feladatokat is ellátja. - A televíziós ismeretterjesztést a televíziózás kezdetétől, már 1958-tól elkezdte, 125 részt sugároztak tőle folytatásokban. Már előtte volt rádiós ismeretterjesztése is, a rádióban 250 előadása hangzott el. Hogy mi áll itt hozzám a legközelebb? Talán a Heki kutya - mutatja Veronika a hangrezonancia kísérletre épített kis kutyaházat, amelyből a hangra kijön a kiskutya. De láthatjuk itt az egyenáram szemléltetésére épített plazma gömböt, amint piros magjából szétágaznak a kígyózó fonaljelek, s ha kéz ér a gömb burkolatához, ezek is odacsoportosulnak
- Főleg az iskola év végén jönnek tanulócsoportok, de érkeznek a kisvasúttal egyéni látogatók is. Itt őrizzük a professzor első könyvét, s az utolsó kötetének kéziratát is, a Kossuth-díját, egy sor kísérleti makettjét, a családfáját, amit 1789-ig lehetett visszavezetni. Ez az őse, Öveges László is tanító volt. De megtalálni a rokonságban Göncz Árpád köztársasági elnököt is – hívja fel az érdekességekre a figyelmet Veronika.
Ha nagy csoport érkezik, akkor megosztják őket, s a látogatók egyik fele a szomszédos templomot nézheti meg, hiszen Kiss László esperes is szívesen fogadja a vendégeket.
A Szent Péter és Szent Pál barokk templom a régmúlt folytonossága és az ezerhétszázas évek fenséges lenyomata. Páka történelmében azt olvashatjuk, hogy első okleveles említése 1121-ből származik, s ebben említik a falu Szent György-templomát. Nagyot ugorva a történelemben, az is kiderül, hogy a török lerombolta a templomot, aminek a helyén folytatták később az újjáépítéseket. A mai templom kialakítása az ezerhétszázas évek első felében kezdődött, s több évtizedig tartott. Tény, 1773-ban az Eszterházyak megbízást adtak Johan Ignaz Cimbalnak, hogy fesse ki a templomot. Az 1900-as évek elején több átfestés is történt, sőt Cimbal képeiből többet lemeszeltek. Az 1993-as restauráláskor két ilyen kép is előkerült, a restaurálásukat Závory Zoltán festőművész végezte el, így most a főoltárkép mellett ezek a Cimbal-képek is láthatók.
- Az idegenforgalom fejlesztése fontos számunkra. Kisvasút jár hozzánk, barokk templomunk van, őrizzük Öveges professzor hagyatékát, látogatható bunkereink léteznek, s egy tájházunk áll a dömeföldei falurészben, aminek a zsúp tetőzetét meg kell újítanunk, mert beázik. További fejlesztésekben is gondolkozunk. Fő feladatunk, hogy ezeket a helyeket tisztán tartsuk, állagukat megőrizzük. A csodálatos táji környezetet is szeretnénk jobban bevonni a turizmusba, főleg, hogy elkészült a nagy szálloda Lentiben, s több vendégre is számíthatunk. Szécsiszigettől a mároki kápolnát és a mi hegyhátainkat érintve egy gyalogos túraútvonalat szeretnénk kialakítani, s az is reális cél, hogy kapcsolódjunk a Mura-mente lehetőségeihez – vázolja a jövő elképzeléseit Lukács Tibor.