Álom magyar és arab szavakkal

– Megismernek, köszöntenek az utcán is, nagyon jól esik – dr. Aglan Wahbi, a 46 éves fül-orr-gégész szakorvos 18 éves korától él Magyarországon, 2006 óta Zalaegerszegen gyógyít. Naponta 10-12 órát dolgozik, a kórházi feladatai mellett különmunkát is vállal. Jemenben, a kétmilliós Sanaa városban született, a családja ma is ott él, egy katonai bázis tövében. Ösztöndíjjal került a szegedi orvosi egyetemre. Szekszárd és Salgótarján után állapodott meg Zalában. Négy gyermek édesapja, a legnagyobb 18 éves, a legkisebb 2,5. Két fiú, két lány. Nagyfiával, aki szintén orvosnak készül, ezekben a napokban gyakran beszélget arról, hogy mi történik a világban.

Bízom az európai humanitárius kultúrában. Dr. Aglan Wahbi fül-orr-gégész Jemenből jött.

A doktor az egyetem elvégzése után néhány évre hazament dolgozni, aztán visszatért hozzánk.

- A humanitárius hivatásom itt is sokakon segít remélem - mondja az arabul, angolul, magyarul jól beszélő orvos, aki a szintén jemeni feleséggel és a gyerekekkel együtt évente hazajár a nagycsaládhoz, nyugdíjas szüleihez, de már itthon van otthon. Már vegyes nyelven álmodik, magyar és arab szavak keverednek. Boldog, hogy a gyerekeit szeretik az osztályközösségekben, soha nem érte őket bántás, sok baráttal vannak körülvéve. Ők is tudnak arabul, mivel nézik az arab televíziós csatornákat, ismerik a nemzetiségi gyökereiket, de a szüleik magyarországi igyekvő embernek nevelik őket.

- A hó! Nem így képzeltem - nevet, amikor arról kérdezem, mi volt a legmeglepőbb számára, amikor hozzánk érkezett. - A másik Szeged, a legszebb város a világon, nagyon szerettem ott tanulni.

Úgy érzi, ők szerencsésen beilleszkedtek, s azt szeretné, ha mindenkinek sikerülne, aki erre adja a fejét.

- Bízom abban, hogy Európa a humanitárius hagyományokon nyugvó európai kultúra nevében segít azoknak, akiknek nem marad más, minthogy eljöjjenek a hazájukból. Látni kell, hogy azért indulnak el, mert nincs más választásuk, a háborúk, az éhínség miatt. Szeretném, ha a európai emberek külön-külön megértenének mindenkit, aki menekültté válik, mert mind egyedi történet. Sok a tanult ember köztük, akik hasznára vannak, vagy lehetnek az új otthonuknak. Tolmácsoltam itt Egerszegen a rendőrség kérésére néha, láttam, hogy milyen helyzetben vannak azok, aki mostanában idejönnek. Persze az lenne a legjobb, ha otthon kapnának segítséget a fejlettebb világtól. Nem fegyvereket kellene odavinni, hanem a gazdaságot felépítő, a szegénységet csökkentő lehetőségeket. Az emberi jog, az emberi élet védelmében bízom. Ez vethet véget a háborúnak, a nélkülözésnek.

Talán a doktort igazolják az alábbiak?

A megyeszékhelyi Zrínyi Miklós Gimnázium a múlt tanévben részt vett abban az országos programban, amely A migráns tanulók szerte az országban címet viselte.

- Öt külhonból, Erdélyből, a Partiumból és az arab világból érkezett diákunk vett részt benne, s természetesen az itt élők is részesei lehettek - mondta Stárics Roland, a gimnázium történelemtanára.

A pályázat célja szerint a Magyarországon kívül született, ott nevelkedett, illetve határainkon túlról származó gyerekek iskolai többségi társadalomba való beilleszkedését szolgálta.

- A közösségépítésen, a segítségnyújtáson volt a hangsúlyt, illetve azon, hogy elősegítsük az országhoz, a településhez való kötődés kialakítását, valamint a sztereotípiák, előítéletek lebontását. Közvetlen, játékos formában történt mindez. Itt helyben két játékos verseny is tartottunk, amelynek során többek között Erdély értékeivel, az iszlám kultúrkörrel, (benne különös tekintettel az építészetre) ismerkedtek meg a diákok. A másik összejövetelen Zalaegerszeg természeti, környezeti, helytörténeti értékei voltak terítéken. Művelődés, sportélet, népművészet, gasztronómia került szóba. Közös élményként raktározták el a résztvevők a programokat, amelyhez csatlakozott a budapesti országos esemény. A programban ugyanis nógrádi általános iskola mellett a bicskei menekülttáborban élők is szerepet kaptak. Hiszen többféle érzékenyítés volt projekt célja. A pesti rendezvényen például a bicskei menekülttábor lakói zenés-táncos műsort adtak, így a magyar fiatalok megismerkedhettek a távoli kultúrákkal. Ott pakisztáni, afganisztáni diákok élnek, nagy élmény volt beszélgetni velük. Ők ott tanulnak magyarul.

Láthattuk a bicskei menekülttábor lakóinak zenés-táncos műsorát. Stárics Roland tanár. Fotó: Pezzetta Umberto, Katona Tibor

- Mi volt tanárként a meghatározó élménye?

- Az, hogy milyen kicsi a világ. Bár messze élünk egymástól, leküzdhetők a távolságok, meg tudjuk egymást érteni, mindegy, milyen a bőrszínünk, a vallásunk.

- Ha történelmi távlatból tekintünk a migrációra, bevándorlásra, milyen okokat sorolhatunk fel?

- Úgy látom, sokszor fogalomzavarban vagyunk, pedig a menekült, a bevándorló, a határon túli magyarajkú áttelepülő és az úgynevezett agyelszívás révén elvándorló nem vehető egy kalap alá, egészen eltérő okok motiválják ezeket a csoportokat.

Stárics Roland segítségével sorba vettük a kategóriákat:

Menekültnek tekintjük azt, aki hazájában háborúk, polgárháborúk, diktatúrák, népirtás miatt üldözötté vált, ellehetetlenült, az életét menti. Zűrzavar, káosz, önkény sújtotta térségekben a puszta életben maradás a cél. Ez jellemző a forrongó arab térségre, (Szíria, Irak) Észak-Afrikára (Líbia), vagy éppen Afganisztánra. Az okok összetettek. A második világháború után ez a térség gazdasági-társadalmi, környezeti szempontból vesztes lett, a gyarmati sorból való felszabadulás nem váltotta be a hozzá fűzött reményt, a volt gyarmatosítók kivonultak, az ott élők magukra maradtak, a felzárkózás elmaradt. A globális felmelegedés, a sivatagosodás, a vízhiány csak tetézte a gondokat, közben a diktatórikus berendezkedések összeomlottak, vagy megdöntötték őket. Az önerőből való boldogulás 50 év alatt sem sikerült, az emberek türelme elfogyott. Az élhető természeti környezete zsugorodik, a javak megelégedésre szolgáló elosztása eredménytelen. A túlnépesedés szintén nagy gondot okoz, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában jónéhány országban 40-50 év alatt megduplázódott a népességszám. A minőségi élet feltételei nem biztosítottak, sőt, éhezés, járványok, törzsek, népcsoportok közötti küzdelmek határozzák meg a mindennapokat, utóbbiak vallási, vagy nemzetiségi köntösben jelentkeznek.

Egy a magyar-szerb határt korábban illegálisan átlépő afgán család tagjai gyalogolnak egy kerékpárúton Mórahalom közelében. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Stárics Roland összefoglalta a fentiektől eltérő bevándorlás okait is. Ők szegény, elmaradott térségből érkeznek, gazdagabb országokba igyekeznek, a motivációjuk szerint anyagi, jövedelmi megfontolások vezetik őket. Önként vállalt a szülőföld elhagyása a magasabb életminőség elérésének vágya okán. Szerepet játszik a szabadabb önkibontakoztatás óhaja. Általában a társadalom a szakképzett, középosztálybeli értelmiségét érinti a bevándorlás.

- A harmadik kategória az agyelszívás, ennek lényege az, hogy a magasan kvalifikált emberek elhagyják az országot, kreativitásukat másutt kamatoztatják, elsősorban a tudomány, a művészetek, az egészségügy, a műszaki-természettudományos és a sport területéről érkezve. Ezt a csoportot a fogadó társadalom szívesen látja, hiszen könnyen beilleszkednek, megbecsültséget, elismertséget élveznek. Ebben az esetben Magyarország is haszonélvező, hiszen számos immár magyar állampolgárságú külhoni él köztünk, akik dicsőséget hoznak nekünk.

Végül: a Kárpát-medencei magyarság mesterségesen szétszabdalt területen él, áttelepülésük valójában nemzetegyesítés, az anyaországba való költözés, amely szinkronban van az európai uniós alapjoggal, amely kimondja a személyek szabad mozgását.

Rétegzett kérdéskörrel állunk szemben, ennek fényében a megoldás sem egyszerű. Ha egyáltalán van.