Szívszorító szívdobbanások - Új szívet kapott a nagykanizsai kisfiú

Amíg valaki egészséges, nem foglalkozik ilyen „hétköznapinak", természetesnek tűnő dolgokkal, álmokkal, amelyekre az alig 12 esztendős kanizsai kisfiú, Salamon Dávidka vágyik. Egy olyan kisgyerek, aki születésétől fogva az életéért harcol. Minden percben.

Amikor pirospozsgásan, gyönyörű zöld szemekkel meglátta a napvilágot, az orvosok sem tudták, hogy súlyos beteg. Három napos korában lázzal és egy fulladásos rohammal kezdődött el Dávidka kálváriája.

Édesanyja, Keszthelyi Erika, szűk, tizedik emeleti önkormányzati bérlakásukban mesél arról az ördögi körről, amiben élnek, s amit ép ésszel felfogni sem lehet. A jeltolmács, Jónás Zsófia segítségével teszi mindezt.

A 39 éves anyuka ugyanis siket és beszédében korlátozott. A szeme annál beszédesebb. Tele szenvedéssel és féltő, óvó szeretettel kisfia iránt, akit családi támogatással, de egyedül nevel.

– Miután Dávidka kibújt a hasamból, pár napig tartott a felhőtlen boldogság. Majd hirtelen rosszul lett. Azonnal Zalaegerszegre vitték, ott kiderült: a szívével van gond. Fél pitvar, fél kamra – azaz fél szív működteti a szervezetét. Rögtön a fővárosi Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe továbbították. Tíz napos volt, amikor az első életmentő műtét elvégezték. Műeret ültettek be, hogy biztosítsák a vérellátását. Az orvosok őszintén megmondták: így sem biztos, hogy életben marad a kisfiam. Nem akartam elhinni – idézte fel könnyes szemekkel Erika, tortúrájuk kezdetét.

Dávidka a főzésben is profi, mint egy mesterszakács. Carbonaras spagettit készít nagyija, Salamonné Erzsike (balról) és anyukája, Keszthelyi Erika közreműködésével. Fotó: Gergely Szilárd

Állandóan figyelte kisbabája lélegzetvételét, szívdobbanását, vele egy ágyban aludt, hogy legalább érezze – ha már nem hallhatja – „jól" van, él a picur. Az ideiglenes „nyugalom" pusztán öt hónapig tartott: az ér váratlanul elzáródott. Újabb műtétek következtek. A családdal közölték az orvosok, Dávidkának nemcsak új szívre, új tüdőre is szüksége lenne, mivel a légzőszerv zsugorodni kezdett a nem megfelelő vérkeringés miatt.

– Magyarországon komplett szív- és tüdő transzplantációt nem végeznek. Ausztriában is csak három felnőttnél hajtottak végre hasonló beavatkozást ezidáig. Egyikük sem élte túl. Dávidka állapota pedig egyre romlott. Olyannyira, hogy abszolút nem mozoghatott – kapcsolódott a beszélgetésbe a kisfiú nagymamája, Salamonné Erzsike, aki, mint jó nagyihoz illik, mindenben unokája mellett áll.

– Arra, hogy egyáltalán kaphasson új szívet, és esetleg új tüdőt is, várnunk kellett, amíg el nem érte a szükséges kort. A növekedésben lévő szervezete miatt, illetve egészségesnek is kellett lennie a szervátültetéshez. Ugye, furcsa ez esetben az „egészséges" szót használni? – kérdezte suta mosollyal Erzsike.

A kis Dávid eközben már iskolás korba lépett. A Kőrösi-Péterfy Általános Iskola diákseregét gazdagította, persze, magántanulóként. A folyamatos életveszély, az állandó kezelések, orvostól-orvosig futkosás miatt nem járhatott nap, mint nap iskolába. Amikor be kellett mennie, iskolatársai ölben vitték a tanterembe, míg tanítói külön tanulósarkot alakítottak ki neki.

Idén viszont az otthoni tanulásban is szünet következett.

– Nem lehetett tovább várni a szervátültetéssel. Kritikus lett a fiú állapota. Abban mégis „szerencsénk" volt, hogy a március eleji kontrollon találtak egy nyitott aortát a szervezetében, s ennek jóvoltából végre várólistára kerülhetett a kisfiam. Egy hónapba telt, mire lett új szív.

Átérezzük, nehéz most Dávidkáéknak. A Kőrösi iskola hetedikesei, Novinszky Réka (balról), Kovács Kitti, Kósa Máté és Árok Domonkos zsebpénzükkel segítik kis társuk gyógyulását. Fotó: Gergely Szilárd

Az anyuka és a nagyi arról az áprilisi éjszakáról is beszélt, amikor megcsörrent a telefon. Április 19-én vasárnap, este 10 órakor értesítették őket, van donor. Rohammentővel vitték Pestre Dávidkát. Hajnali háromkor a 12 fős orvos csoport belefogott a 12 órás műtétbe. Valóságos orvosi bravúrról tanúskodik, sikerült „megoldást" találni arra, hogy elkerüljék a tüdő-transzplantációt. A műtétet jól viselte a fiú, ám nem sokkal utána újra fel kellett tárni: bevérzett. Az anyagcseréje sem volt rendben, epilepsziás rohamai is voltak. Tíz napig altatták. Hat hétig volt a kardiológiai intézetben. Mindvégig tudta, súlyos az állapota.

– Tök jó volt, hogy kényeztettek. Mindent megkaptam, amit kértem. De tudod, milyen uncsi volt állandóan aludni, mint egy medve?

Dávidka mondta ezt nekem, aki teljes csintalanságában, huncutságában – beszélgetésünket végighallgatva – épp' azon munkálkodott, hogy elüssön kedvenc játékautójával. Merthogy végre otthon gyógyulhat. S ami a legfontosabb: élhet.

– Csak azt utálom, hogy bezárva kell lennem. Unatkozom. Amikor kint sétálhatok, rajtam kell lennie a maszknak és a kesztyűnek. Akkor is, ha számítógépezek. Most is, hogy itt vagytok. Ti is rondák vagytok benne. Én is. Az új szív viszont jó, már nem vagyok olyan gyenge – jegyezte meg.

Dávidkán nem látszik, hogy súlyos beteg. Mivel tele van élettel, álmokkal.

– Autópálya-rendőr vagy kommandós leszek, ha felnövök. Lesz kocsim, ilyen BMW – mutatja a hófehér játékjárgányt. Viszlek vele – ígérte nekem. Családjával együtt nevetve bólogattam.

A kacaj az anyuka és a nagyi részéről nem volt teljesen őszinte.

– Egy évig bármi előfordulhat. Az új szívet befogadta a szervezete, ám a fertőzésveszély miatt nem lehetünk nyugodtak. Az orvosok biztatnak minket. Később élhet úgy, mint a többi ember. A gyógyszereket sajnos élete végéig szednie kell. Fél évig nem mehet közösségbe. A speciális étrendnek, a zsír-, szénhidrátszegény és cukormentes táplálásnak is eleget kell tennünk. A szigorú higiéniás körülmények biztosításának szintén. Hetente kontroll-vizsgálatok Pesten. Nem könnyű. Fizikailag, anyagilag sem.

Dávidék alig 90 ezer forintból élnek havonta. Az anya nem azért nem dolgozik, mert nem akar. 24 órában a kicsi mellett van, s mint írtam, Erika siket. Nem tud munkát vállalni. Ennek folytán a pénzük kevés. A tízféle gyógyszert, amit a kis harcos kap, nem fedezi egészében a közgyógy-ellátás. A különleges ételekhez, amiket ehet, nem jár támogatás, de még a 25 ezer forintos fertőtlenítőszerekre sem. Olyan mozgásterápiás szakember is kellene, aki naponta eljárna az otthonukba, Dávidkát tornásztatni. A mosógépük is elromlott. A vizsgálatokra való utaztatás is anyagi megterhelést jelent a családnak. S még nincs vége a sornak...

– Most először maradtam el a lakbérrel – szégyenkezett Erika. Soha nem kértünk segítséget. Megoldottunk mindent, ahogy tudtuk. Nem kiabáltuk szét a gondjaink. Ám eljött az a pont, hogy nem látom a kiutat. Hiába segít a nyugdíjából a nagyi.

Dávidka iskolája, a kanizsai Kőrösi-Péterfy gyűjtésbe kezdett. A gyerekek zsebpénzüket, összekuporgatott apróikat dobták az adománygyűjtő ládába, Dávidkának. A pedagógusok, a szülők és a konyhai dolgozók is megtettek minden tőlük telhetőt. Ki mondja ezek után, hogy az emberek nem segítenek azon, aki rászorul?

– Tudod, mit szeretnék? – incselkedett Dávidka. – Egy nagy tortát, tojás nélkül, azt nem ehetek. Sok husit. Csirkecombot, szárnyat. Elmenni egy bevásárlóközpontba. Szürke BMW-ben ülni. De nagyba' ám, fóliázott üvegek nélkül! Legjobban meg azt, hogy ez a „valami", az új szívem, vagy mi a szösz, sokáig dobogjon...

Aki szeretne hozzájárulni Dávid gyógyulásához, akár anyagilag, akár másként, az édesanya, Keszthelyi Erika bankszámlája útján száma: OTP 11773494 00373650 , illetve szerkesztőségünk e-mail címén jelentkezve teheti meg.