És életre kelt a halott

Dr. Bódis István 1968-ban végezte le az orvosi egyetemet, több mint 44 éve gyógyítja Egervár és a környező település lakóit. Maga sem tartja teljesen normális dolognak, hogy 71 évesen dolgozik, rendel, dehát mindenki tisztában van ma Magyarországon azzal, hogy kevesen kapkodnak a háziorvosi praxisokért, pláne, ha vidéken, kis falvakban kellene művelni a hippokratészi hivatást. Az Országos Alapellátási Intézet (OAI) statisztikája szerint a mintegy 6500-ból 216 háziorvosi rendelő üres, nincs, aki elfoglalja. Ha az OAI honlapjára kattintunk, mindig találunk idevonatkozó hirdetést, természetesen zalait is. (Emlékezetes, a háziorvosi rendelők, a pácienskörrel együtt való továbbértékesítését az 1999 után végbement törvényi változás tette lehetővé.)

A munkában maradó körzeti orvosok életkora egyre növekszik, 40 százalékuk 65 évnél idősebb. Vigyázniuk kell tehát magukra, éppenséggel a mi érdekünkben is.

Dr. Bódis István ezt teszi. Hetente kétszer jár sportolni, heti egyszer jó társaságba, hogy szellemét is karba tartsa. Utazik, ha teheti, szobája falán a világtérképen apró zászlócskák jelzik, merre járt eddig. Európán már alig van szabad hely, de jutott még a messzi Ausztráliát körbevevő szigetekre is. A főorvos most özvegyen, de nem magányosan él, egyetlen fia ezer kilométerekre telepedett le Lengyelországban, így ritkán láthatja kisunokáját.

– Mindig azt mondom a fiamnak, ha meghalok, arra gondoljon, jó sorom volt, tovább is éltem, mint a magyar átlag.

Féltve őrzött bőrönd. Dr. Bódis István híres apósa katonaigazolványát mutatja. Fotó: Arany Horváth Zsuzsa

Nos, ekképp ő az eleven példa, hogyan kellene az életminőséget megőrizni, mondhatnánk azt is, hogy igyekszik jó példával elöl járni a betegei előtt. Mértékletesség, mozgás, derű, barátok, család, hobbi, odaadó, örömmel végzett munka.

– Lehet ezzel hatni?

– Nem mindig, sőt, azt hiszem, egyre kevésbé. Felhívom a szülők figyelmét, küldjék sportolni a gyerekeket, nem teszik, sőt, tisztelete a kivételnek, nem is értik olykor, miért lenne fontos. Szomorú, hogy tizenévesen 70 kilósak, 17 évesen meg jön a cukorbetegség meg a magas vérnyomás. És a sok gyógyszer.

Amit vagy ki tudnak váltani, vagy nem.

– Nem élnek könnyen az emberek, mégis egyre nagyobb baj a gyerekkori elhízás, persze nem igazán jó minőségű étellel tömjük magunkat.

Beszélgetőtársam tőzsgyökeres zalai, a hosszú munka előnye többek között az is, hogy jól ismeri a betegei felmenőit, mondhatni a génállományt. Ki, mire hajlamos. Látja, hogy hiába, hogy hajdan többet dolgoztak, mégsem voltak igazán rossz állapotban. Ma nem művelik a földet, nincsenek háziállatok. „Na, ezért nem kapunk mi már tojást", idézi az orvosi körökben hallott indokot: mert már a falusiak is a Tescoban veszik.

– Félve mondom, de úgy néz ki, manapság a szociális gondok egy része is az egészségügyre rakódik. Ha azt kérik, utaljam be a kórházba télen, mert nincs elég tüzelője... Mit tehetnék... Nagyon ok az egyedülálló idős ember, elesett, gondozó nélkül. Persze betegek is, nem vitás.

Mi inspirálta az orvosi pályára?

A Zrínyi-gimnáziumot elvégezve könnyen döntött annak idején, jól mentek az orvosi egyetemhez szükséges tantárgyak. Lenti község társadalmi ösztöndíjasaként végzett Pécsett, ám ott épp nem volt hely. Némi kórházi kitérő után hamar megszerette az egerváriakat, a környéket.

Élmény? Rengeteg. Például az eset, amikor a már a család által fel is ravatalozott halott mégis éltre kelt, miután ő megérkezett.

– Talán több gyógyszert szedett be, mint kellett volna, de sikerült visszahozni, utána még évekig élt.

Bosszankodik is néha. Ha a kórházi kezelés után nem tartják be a gyógyultak az utasításokat, így a drága kezelés is értelmét veszti sokszor. Az életmódváltásra nehezen lehet rávenni az embereket.

Hálásak-e?, szól a kétértelmű kérdés.

– Kaptam mindig a disznótorosból, a borból, ezt én a barátság, az elismerés jeleként fogtam fel. Értem persze. A hálapénz? Ezzel együtt élünk. Én nem tudom, hogyan lehetne kiiktatni...

– Azt mondják, ha egy faluba kell orvos, pap, tanár...

– Egyetértek. Bár én a közösségi életben már nem nagyon veszek részt. Amíg élt a feleségem, előadásokat is tartottunk.

A doktor 24 éve elvesztett neje Závodszky Judit gyógyszerész volt, annak a Závodszky Istvánnak a lánya, akiről utcát neveztek el nemrég Zalaegerszegen, mint a második világháborúban a Don-kanyart megjárt zalai katonák vezetőjének.

– A ránk maradt iratokkal, képekkel csak mostanában foglalkoztunk A feleségem sem beszélt róla, de valahogy éreztem rajta. Nagyon sajnálom, hogy nem érhette meg az édesapjának ezt a szép rehabilitációját, elvégre a korábban horthysta katonatisztként kirekesztetett ember újbóli megbecsülését jelenti. Nem beszélve az 1956-os szerepvállalásáról – e ponton elérzékenyül, úgy érzi, visszamenőleg válik érthetővé a sok évtizedes furcsa melankólia.

– Ma is jártam a nyomda melletti utcában. Furcsa és felemelő.

A kapuőr is beteg lehet

Arany Horváth Zsuzsa

A háziorvosi rendszer magánosítását a jogalkotó jó húsz éve a praxisok forgalomképessé tételében látta megvalósíthatónak. Hosszú vita előzte meg, számos szakvélemény és koncepció látott napvilágot 1998. őszétől egészen a praxisjogot bevezető, önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény elfogadásáig.

A háziorvost érdekeltté próbálták tenni abban, hogy definitív ellátást biztosítson betegeinek. A kettős finanszírozás mellett, anyagi érdekeltség nélkül a háziorvosok azonban a tapasztalatok szerint érthetően nem szívesen vállaltak többletmunkát és ezzel további jelentős felelősséget, hiszen egy, a kártyáját őnála tartó betegre az orvos mindig az akkor aktuális fix összeget kapja, függetlenül attól, hogy az illető igényelt-e egészségügyi ellátást az adott hónapban vagy sem.

Az úgynevezett egészségi „kapuőr" funkció, amelynek lényege pont az lenne, hogy csak az kerüljön a magasabb szintű ellátás „kezei" közé, akit az első szinten nem lehet a jelenlegi technikai, szakmai feltételek mellett ellátni, még jelenleg sem mondható realitásnak.

Pedig szinte mindenki egyetért abban, hogy a hazai egészségügyi intézményrendszer modernizációjának alfája és omegája az alapellátás fejlesztése. Ez nemcsak a praxisok számának növelését, az ellátandó lakosságszám optimalizálását jelenti, sokkal inkább szerkezeti változtatást.

„Nem csökkenhet a praxisok bevétele, hiszen az önkormányzatok azért adták át a privatizációt vállaló háziorvosoknak, mert az inflációval lépést tartó finanszírozást az egészségbiztosító eddig nem tudta vállalni" – írta Hidas István egészségügyi szakértő 2001-ben. Tizennégy éve...