A csupán 34 dekával született Gréta jó egészségnek örvend a révfülöpi családban

A révfülöpi családi házban a nagyszülők fogadnak, Varga György és felesége, Ági. A Varga családot sokan ismerik, amellett, hogy három gyönyörű és okos, ma már felnőtt lányukkal büszkélkedhetnek, rendkívüli szorgalom és remek borok sora kötődik a nevükhöz. Ági és Gyuri negyven éve egy pár, példaértékű házasságukat, családjukat jó néhány évvel ezelőtt már bemutatta az újság.

– Legidősebb lányunk, Kati azóta a 14 hektáros szőlőültetvény termését feldolgozó családi borászatban és vendéglátásban dolgozik. Ági mára két fiú unokával is megörvendeztetett bennünket. Júlia pedig Grétával. Attilával mindhárman itt élnek velünk. Elférünk ebben a nagy házban. Annak idején a szüleimmel laktunk itt, jó együtt lenni – mondja Ági, Gyurival felváltva. Aztán Julcsi vőlegénye, Sárvári Attila veszi át a szót. Meséli, hogy Julcsi Budapesten tanult dietetikát, ott ismerkedtek meg, aztán munkát is találtak a fővárosban.

A fényképezéshez Attila és Julcsi karjába veszi a törékeny Grétát, de a kisbaba fel sem ébred, békésen alszik tovább. Fotó: TBZS

– Idén tavasszal úgy döntöttünk, hogy inkább Révfülöpön élünk. Ugyan én fővárosi voltam, de mindig jól éreztem magam a vidéki nagyszülőknél, nem esett nehezemre otthagyni a várost – mondja Attila. A családi vállalkozásban helyezkedett el, Gyurinak is jól jött segítségül a férfikéz. A fiatalok akkor már várták a kis Grétát, Julcsinak októberre jelezték az orvosok a szülés várható időpontját. Csakhogy a baba súlya nem megfelelően gyarapodott. A kivizsgálásokat követően azonban mindig egészségesnek találták Grétát az orvosok, és nyugtatták a szülőket, hogy minden rendben van.

– Július hetedikén Julcsi úgy érezte, hogy a kelleténél kevesebbet mozog a pici. Jól érezte magát, de talán az anyai ösztöne súgta, hogy valami nincs rendben. Ennek köszönheti Gréta az életét. Bementek Attilával a veszprémi kórházba vizsgálatra. Amint kiderült, hogy szinte semmi magzatvíz nincs, és a baba súlya több hét alatt nem gyarapodott, az orvosok rögtön a császármetszés mellett döntöttek. Gréta 340 gramm súllyal született. A nullás pelus a kicsi nyakáig ért, a lába szára akkora volt, mint édesanyja kisujja. Akkor nagy valószínűséggel ő volt az országban a legkisebb baba. A gyógyszert adagoló, bőre alá ültetett branültől nem látszott a lábfeje. Ezt már az akkor készült fényképeken mutatja Julcsi, miközben Attila ringatja az alvó Grétát. A gyönyörű kislány most három kiló felett van, teljesen egészséges, épp csak fejlesztő tornára kell járnia. Mindez még ma is hihetetlen a család számára.

– A szülészeten nem jósoltak nagy esélyeket az orvosok. A koraszülöttosztályon Szabó Éva osztályvezető főorvos volt ügyeletben, így ő jött Grétáért, hihetetlen biztonságot sugározva. Tudtuk, hogy jó kezekben lesz. Másnap azzal fogadtak a nővérek, hogy nagyon életrevaló a babánk. Tisztában voltunk vele, hogy ilyen kis súllyal született babáknál gyakori a halált okozó agyvérzés vagy más súlyos betegség. Gréta megúszta. Az infúziók sora, a 147 vérvétel és vagy kétszer ennyi tűszúrás csak egy dolog, de meg kellett műteni a szemét is. Ez a Budapesti Péter Cerny Alapítvány jóvoltából sikerült. Vizet kellett leszívni a tüdejéből. A cső napokig a testében volt, azt is kibírta. Gréta körülbelül 20 napos lehetett, amikor fertőzést kapott. Az vízválasztó volt. Az orvos részletes beszámoló után annyit közölt: anyuka, ez most nagyon veszélyes – mondja Julcsi. Ő már tudta, hogy ez azt jelenti, bármi megtörténhet. De másnapra Gréta szervezete reagált az antibiotikumra, az eredményei javultak, legyőzte a kórokozót. Hihetetlen élményt jelentett, amikor végre levették a lélegeztető gépről.

– Nagyon nehéz időszak volt, de egy percig sem gondoltam, hogy ne mellette lenne a helyem – sorolja Julcsi. Mindent elkövetett, tudta, hogy mennyire fontos az anyatej. Már másnap megkapta Gréta az akkori fél-egy milliliteres (!) adagját, és meghálálta. Egyre gyarapodott. A szülőket csak ez, valamint a hitük, a család ereje és a rengetek barát, ismerős szeretete tudta megvédeni az összeroppanástól.

– Hősök voltak mindketten. Pedig fiatalok, és az első babájuk született, de le a kalappal előttük, hogy milyen pozitívan álltak az egészhez, mennyi erejük volt – mondja Ági.

– Egymásba kapaszkodtunk. A lehetséges problémák mind elkerülték Grétát, ami jött, azt pedig legyőzte. Hihetetlenül erős volt, és ez újra meg újra erőt adott nekünk is. Bármi történt volna, akkor is az életben maradás lett volna a legfontosabb – szögezi le Attila. Két hétig naponta jártak be a kórházba, majd egy kedves baráti család lakását kapták kölcsön. Aztán szintén nagyszerű emberek segítségével pillanatok alatt szereztek másik albérletet, hogy a kórházi hónapok alatt végig együtt és a babával lehessenek a szülők. Elmondhatatlanul hosszú volt az az idő, mire egy hónaposan végre kézbe vehették a szülők csöpp gyermeküket.

– Akkor lélegeztünk fel először, amikor az orvos utalt rá, hogy most már vehetünk valamit Grétának – mondja Julcsi és Attila. Másodpercekig szólni sem tudunk a meghatottságtól, csak nézzük a nyugodtan alvó Grétát és csóváljuk a fejünket. Elképesztő, hogy min ment ő, min mentek ők keresztül, és lám, itt vannak együtt. Karácsonykor Gréta öt hónapos és egészséges volt Amikor elhagyhatták végre a kórházat, a nővérkék sírva búcsúztak, úgy megszerették mindhármukat.

– A családunk helyett családunk voltak, olyan szoros és jó kapcsolat alakult ki köztünk a bent töltött négy hónap alatt. Gréta egy hős, ezt mondták mindannyian, de az elismerés és tisztelet éppúgy jár a kórház dolgozóinak. Szabó Éva osztályvezető főorvosnak, Mátay Lilla főorvosnak, Tenk Tamásnak, Gabrielli Piroska és Merényi Adrienn doktornőknek, akik elképesztő szakértelemmel, emberséggel végzik munkájukat. Köszönjük a mindennapi biztatást, mosolyokat, minden segítséget nemcsak a babánk felé, hanem felénk, szülők felé is. Köszönet jár az osztály összes ügyelő gyermekorvosának, a fantasztikus nővéreknek, akik hihetetlen odaadással, szeretettel és hozzáértéssel végzik a munkájukat, erőt adva ezzel a szülőknek. Nélkülük nem létezhetne az osztály ezzel a légkörrel. Valamint minden kedves embernek hálásak vagyunk, akárcsak a Veszprémi Bébi Koraszülött Mentő Alapítványnak. Rengetegen segítettek, hogy túljussunk ezen a nehéz időszakon – mondja Julcsi és Attila. Aztán a fényképezéshez karjukba veszik a törékeny Grétát, de ő fel sem ébred, alszik nyugodtan.

Talán mert pontosan tudja, hogy jó helyre, boldog családba született, ahol mindenki vigyáz rá.