Megrázó történetek a Zala Megyei Állatvédelmi Járőrszolgálatnál

A pusztán adományokból fenntartott szervezethez évente átlagosan 200-250 bejelentés érkezik telefonon, e-mailben, Facebookon.

- A bejelentőnek nem kötelező megadni a nevét, ha mégis megteszi, bizalmasan kezeljük. A telefonszámára viszont szükségünk van, ha nem találnánk oda a helyszínre - mondja Igaz Klaudia, a járőrszolgálat vezetője. - Ezentúl tudnunk kell, milyen és mennyi állatról van szó, van-e házuk vagy bármilyen óvóhelyük, ami megvédi őket az időjárás viszontagságaitól.

Az állatvédők rákérdeznek arra is, mekkora láncon van a kutya, kap-e vizet, kiállnak-e a bordái, azaz éheztetik-e, mióta tart ez az állapot, s hogy a tulajdonos milyen természetű.

- Fontos, hogy pontos címet kapjunk, és kérjük, aki csak a haragosát akarja ily' módon bosszantani, ne tegye!

Az információ eztán felkerül a járőrszolgálat zárt internetes csoportjába, és amelyik önkéntes tud, elindul.

- Amennyiben nem állatkínzás miatt kell kimennünk, akkor a segítő szándék vezérel bennünket. Viszont, ha nem tudunk közös nevezőre jutni, ha nem látják be, hogy rövid a lánc, sovány a kutya, és hogy nyakörv nélkül, pusztán lánccal nem lehet kikötni az állatot, akkor nem könyörgünk, jogi útra lépünk.

Védik a telepre bekerült kutyákat. Pozsogár Andrea, a járőrszolgálat egyik önkéntese zárja a kaput Fotó: Pezzetta Umberto

Aki együttműködést tanúsít, annak viszont segítenek.

- Sokszor vittünk már kutyaházat, normális láncot, ám azt tapasztaljuk, hogy nem mindig van becsülete a segítségnek, így akad, amikor nemet kell mondanunk. Más a helyzet persze, ahol látjuk az igyekezetet. Van például egy nénink, aki járókerettel közlekedik, de mindig van a kutyái előtt friss víz. Kis nyugdíjából viszont nem feltétlenül jut tápra, így hozzá rendszeresen juttatunk kiegészítő élelmet, feltéve, ha nekünk is van.

A legtöbb bejelentés a nyári forróságban és a téli zimankóban érkezik, a leggyakoribb probléma a rövid lánc, az alultápláltság, a túlszaporodás, s hogy nincs hova behúzódnia a kutyának. Az állatvédők nem egy esetben tapasztalnak állatkínzást is.

- Találtunk már dögkútba dobott németjuhászt, amelyik éhen halt. Volt kutya, akit felakasztottak, a Zalacsányból mentett Vándort pedig a gazdája kétszer fejbe vágta baltával. A kutya összeesett, majd miután felkelt, még egyszer fejbe vágta - meséli Klaudia, megjegyezve: a háromból két esetben bírósági ítélet született. Ugyanilyen megrázó, amikor lelkileg tesznek tönkre egy kutyát, mint például Rezgőt, aki egy hétig ránk se mert nézni. El sem tudjuk képzelni, mekkora fájdalom és félelem lakozik ezeknek az állatoknak a lelkében. Ha ők bekerülnek egy szerető családba és megértik, hogy többé nem bántják őket, a legszófogadóbb, leghálásabb ebek lesznek a világon.

A kimentett kutyák, amíg nem gazdisodnak, ideiglenes befogadóhoz vagy a járőrszolgálat zalaszentlőrinci telepére kerülnek. Utóbbit az állatok biztonsága érdekében speciális kamerával szerelték fel, és állandóan szabadon van egy kutya, hogy védje a telepet és társait.

- Nemegyszer előfordult, hogy az egykori gazdák jöttek szaglászni , sőt, volt hogy próbálták megmérgezni az elkobzott kutyát, gondolva: ha nincs kutya, nincs ügy. Pedig ezzel csak rontottak a helyzeten.

A Zalai Hírlap karácsonyi adománygyűjtő akciójával a járőrszolgálatot s azon keresztül a nem megfelelően tartott kutyák sorsának jobbra fordulását támogatja. Olvasóink felajánlásait a kiemelésben látható számlaszámra várjuk. Segítsünk együtt!