Valóban világos? - Állami támogatások látássérülteknek

Molnár Béla születésétől kezdve látássérült. Több évtizede éli úgy a mindennapjait, hogy a színeket abszolút nem, az őt körülvevő világnak pedig csak halvány sziluettjeit érzékeli. Gyermekkorában szülei orvostól-orvosig hordták, ám a problémáján nem lehetett segíteni. Ahogy azóta sem. Bár, mint látni fogják, ezt egy cseppet sem bánja. Hisz megtanult együtt élni a betegségével. Ma pedig már a Vakok és Gyengénlátók Zala Megyei Egyesületének elnöke a 62 éves nagykanizsai férfi.

– Kihozom az életemből azt a maximumot, amelyre sok egészséges, „látó" ember sem képes. Mindig ekként cselekedtem, már ifjan is. Elvégeztem a gimnáziumot, a szakmunkásképzőt – mindig „normál" iskolákba jártam. Aztán, végül, műszaki eladó lettem és a Zalaiparkernél dolgoztam harminc évig. A munkámat rendesen végeztem, persze, kis gond azért adódott, amikor a színes televíziók megjelentek a piacon. Mert ugye én „feketében" érzékelek- avatott be élettörténetébe Molnár Béla.

– Természetesen segítség nélkül sokszor nem boldogultam volna. Ahogy a többi vak és látáskárosodott társam sem tud támogatás nélkül élni. Bár, tudja, én azt tapasztaltam – s most biztos sokan megcáfolnának –, hogy az emberek javarészt humánusak a „fogyatékossággal" élők iránt. Nekünk, „gyérül"látóknak az is segedelem, ha átvezetnek minket a zebrán. Igaz, nincs ránk írva, hogy mi alig, vagy sehogy sem látunk – fogalmazott.

Molnár Béla és Lukács Gyuláné – képalá.: „A fehér bot szinte nélkülözhetetlen, csakúgy, mint a kézzel fogható segítség". Fotó: Szakony Attila

Árulkodó lehet azonban a vakvezető kutya és a közismert „jelkép", a fehér bot.

– S hát kinyitjuk a szánkat is, ha támogatásra szorulunk. Csak így hallhatnak meg minket mások. Hisz egy látássérültnek „meglátni" a segítő jobbot, bizony nem kis feladat – fűzte hozzá nevetve.

Így van ez a munka világát illetően is, ugyanis a vakok és a gyengénlátók – legtöbb esetben – nem válogathatnak jobbnál jobb állások közül. Pedig nagy részük, már akiket az egészségi állapotuk nem korlátoz oly mértékben, dolgozna, ha lenne mit. A legnagyobb gond ott kezdődik Molnár Béla szerint, hogy általában csak négy órás állásban foglalkoztatják a látáskárosultakat. Már ha sikerül egyáltalán felvételt nyerniük valahova. Egyébként meg marad az otthoni „bedolgozós"munka, borítékhajtogatás, vagy más, kézügyességet igénylő tevékenység. „Mentsvárként" a mindennapi betevőhöz pedig az állami támogatás szolgál. Ahhoz, hogy egyáltalán valami bevételhez juthassanak a látássérültek.

Könczöl Csaba, a Nagykanizsai Kormányablak irodavezetője a közelmúltban tartott előadást épp e témában. A vak és gyengén látó embereknek szervezett „Fehér bot" napi ünnepségen az állami támogatásokról adott tájékoztatást a kormánytisztviselő. Könczöl Csabát ezt követően többen felkeresték, ugyanis sokuknak az egy-egy támogatás közti „pár" ezer forint különbség is jelentős. Sőt, némely esetben, egyszerre több ellátásra is jogosultak.

– A 2012. évtől új fogalomként jelent meg a „megváltozott munkaképességű személyek ellátása".

Könczöl Csaba, a Nagykanizsai Kormányablak irodavezetője: „Segítjük a hozzánk forduló ügyfeleket"

Az ebbe a körbe tartozók korábban még rokkantsági nyugdíjasnak, vagy leszázalékoltnak nevezték magukat. Az ellátásra való jogosultságot minden esetben az egészségi állapot mértéke határozza meg. Ennek függvényében rokkantsági vagy rehabilitációs ellátást állapíthat meg a Rehabilitációs Szakigazgatási Szerv– mondta Könczöl Csaba. Hozzátéve: itt is, mint a többi támogatásnál, az orvosi szakvélemény a mérvadó és a meghatározó. A döntés ez alapján születik meg.

– További feltétel még a törvényben meghatározott mértékű társadalombiztosítási jogviszony megléte – fogalmazott a Nagykanizsai Kormányablak irodavezetője.

„Közismertebb" a látássérültek körében a fogyatékossági támogatás. Amit súlyos fogyatékosságukból eredően igényelhetnek az arra jogosultak, jövedelmi helyzetük vizsgálata nélkül.

– 2001 előtt még vakok személyi járadéka elnevezéssel állapítottak meg hasonló jellegű ellátást a látássérültek részére, azonban egy jogszabályváltozás miatt az ellátási forma megállapítása megszűnt. Könczöl Csaba hangsúlyozta: a fogyatékossági támogatást nem csak látássérültek igényelhetik. Az alaptámogatás egyébként 19968 Ft, aki pedig halmozottan fogyatékos, vagy fogyatékossága mellett önkiszolgálási képessége is hiányzik, 24576 Ft-ot kaphat havonta.

– A fogyatékossági támogatás a megváltozott munkaképességű személyek ellátása mellett is folyósítható – emelte ki a Nagykanizsai Kormányablak irodavezetője.

Az igényléshez szükséges nyomtatvány a Kormányablakban is kérhető, amihez az orvosi dokumentációt és a háziorvos által kiállított beutalót is csatolni kell.  A döntéshozatal a Magyar Államkincstár hatáskörébe tartozik, ahol a Rehabilitációs Szakigazgatási Szerv által kiállított orvosi szakvélemény alapján döntenek a támogatásról.

Korábban csak a mozgássérültek számára volt elérhető a személygépkocsi-szerzési támogatás. Viszont manapság már más fogyatékossággal élők, így a látássérültek is igényelhetik autó vásárlás esetén az állami segítséget. Évente kétszer – júniusban és decemberben – bírálja el az erre vonatkozó kérelmeket a Szociális és Gyámhivatal.

– Új személygépkocsi vásárlása esetén 900 ezer forint a fix támogatás, 5 évnél nem régebbi használt autó tekintetében a vételár 60%-a, de maximum 600 ezer forint összegű hozzájárulásra lehetnek jogosultak az igénylők. A támogatás igénylésének egyik feltétele, hogy a kérelmezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a kijelölt hitelintézettel vállalja a kölcsönszerződés megkötését, melynek alapján minimum 300 ezer forint hitelt kell felvennie.

Az idei évre már lejárt a gépkocsiszerzési-támogatás igénylésének határideje: legközelebb tavasszal – március 31-ig – lehet benyújtani a kérelmet.

Könczöl Csaba elmondta azt is, hogy idén a nagykanizsai ügyfélszolgálaton megváltozott munkaképességű személyek ellátására több mint 300, fogyatékossági támogatásra közel 150, személygépkocsi-szerzési támogatásra pedig több mint félszáz kérelmet vettek át.

S hogy milyen állami segítségre lenne még szükségük a vakoknak, gyengénlátóknak? Az „érintett", Molnár Béla a segédeszköz-támogatást említette.

– Az egyszerűbb fehér botot orvosi javaslatra megkapjuk ugyan, de ez a számunkra egyébként nélkülözhetetlen eszköz általában silányabb minőségű. A jobb, stabilabb fajta pedig megfizethetetlen és nem is támogatott. A nagyítókhoz és az olvasó programokhoz is jól jönne finanszírozás. Szerencsére egyesületünk pályázati úton hozzá tud jutni több dologhoz. Az állam is hozzájárul a központi keretből szervezetünk működéséhez. Amiből aztán tagjainkat segíteni tudjuk. Az egyéni támogatás, „segély" természetesen lehetne több, de mi ezért is hálásak vagyunk, amit kapunk. Leginkább, azonban, dolgozni szeretnénk, nem pedig segítségért áhítozni. Éppen ezért a munkalehetőségnek örülnénk leginkább...