A Btk. átalakítása: a gazdag fizet és megússza?

Ezt dr. Balogh Ágnes, a pécsi egyetem büntetőjogi tanszék docense fogalmazta meg, aki a legutóbbi Deák Ferenc jogásznapon az új büntető törvénykönyvről fejtette ki gondolatait.

– A változtatásokra a szigorítás, a korszerűsítés, a következetesség jegyében került sor, legalábbis ez volt a kormányzati szándék – kezdte kérdésünkre dr. Balogh Ágnes. – Örülök viszont annak, hogy a szigorítás nem a tervezettnek megfelelően sikerült, de van, ami nem a jó irányba mutat – tette hozzá. – Például a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kötelezővé tétele, ami a háromcsapás elve alapján nem újdonság, de ami változott, hogy az erőszakos többszörös visszaesőt a feltételes szabadság kedvezményéből is kizárták. Én nem értek egyet a halálig tartó szabadságvesztéssel, mert legalább a felülvizsgálat lehetőségét meg kell adni arra, hogy az elítélt személyisége változott-e? Kriminológia, pszichiátria kutatások igazolják, hogy már pár év után is komoly személyiségdeformitás következik be, hát még hosszabb idő elteltével. Ám a reményt nem szabad elvenni, különben embertelenné válik a büntetés – mondta.

Az egyetemi docens utalt rá, a bűnismétlőkkel szembeni szigorúbb fellépésről is beszéltek az új Btk. kapcsán, de nem ez következett be.

– A feltételes szabadságra bocsátást most a büntetett előélethez kötik, nem a büntetési fokozathoz, mint korábban. Ily módon fegyházból is lehet a szabadságvesztés 2/3-ának, illetve 3/4-ének kitöltése után szabadulni, míg korábban erre legkorábban a 4/5 rész eltelte után kerülhetett sor. Azaz, a visszaesőknek is kedvezőbb az új szabályozás – említett még egy példát a módosításra.

A bűnözés mértékére sose volt hatással a büntetés szigorítása. Megelőző ereje inkább az elkerülhetetlenségének van, ha a tettes tudja, nem úszhatja meg a felelősségre vonást

Véleménye szerint az átalakítás a napi politikai igényeket akarta kiszolgálni és ehhez igazodott az Btk. kommunikációja. Ráadásul a büntető törvénykönyv átalakítását szinte semmilyen szakmai egyeztetés nem e-lőzte meg. Csak néhány szervezethez juttatták el pár héttel a megszavazása előtt. A most felvetett problémák napvilágra kerültek volna, ha a jogalkalmazókat is bevonják, de ez nem történt meg.

– Nagyon szomorúnak tartom, hogy bevezették legenyhébb büntetésként az elzárást – folytatta. – Ráadásul a miniszteri indoklás szerint ezt azokkal szemben kívánják alkalmazni, akiknél szociális és gazdasági, családi, életkori helyzetüknél fogva más büntetés nem látszik célravezetőnek. Ha ezek szempontok lehetnek a büntetés kiszabásakor, akkor ez azt üzeni, hogy a gazdag fizet és megússza, a szegényt meg bezárják. Az meg abszolút korszerűtlen, hogy fiatalkorúakkal szemben is lehet alkalmazni szabadságmegvonást. Könyvtárnyi irodalom szól még a rövid idejű elzárás kriminalizáló, káros, a bosszút erősítő hatásáról is. Hiába fogalmaz úgy az indoklás, hogy az elzárás a szabadságvesztés alternatívája, amikor ezt is ugyanúgy büntetés-végrehajtási intézetben, rács mögött kell letölteni. Alternatíva az, ami nem jár a szabadság elvonásával, például az lehet a helyreállító igazságszolgáltatás, amikor az elkövető kártalanít, elégtételt ad, bocsánatot kér. Az elzárás viszont nem az, és ebbe az irányba nem lenne szabad menni a XXI. században – mondta.

Balogh Ágnes arról is szólt, hogy a bűnözés mértékére sose volt hatással a szigorítás. Megelőző ereje a büntetés elkerülhetetlenségének van, ha a tettes nem úszhatja meg a felelősségre vonást, magyarázta.