Tanítani az igazságot - Karácsonyi beszélgetés Kovács Bánk atyával

A fővárosban élő Bánk atyát az ünnep alkalmából kérdeztük nagy népszerűségű on-line elmélkedéssorozatáról, zalai kötődéséről és a karácsony szakralitásáról.

– A közelmúltban újították fel azt a zalaegerszegi ferences templomot, amelyhez ön ezernyi szállal kötődik, mint korábbi plébános, a kolostor egykori lakója és elöljárója. Milyen érzésekkel gondol vissza a zalai szolgálatára?

– Nagy örömömre szolgált, hogy a ferences templom belső terének felújítása alkalmából püspöki áldással történő kegyelemosztásban részesülhettem volna, főtisztelendő plébános atya megtisztelő meghívása révén. Sajnálom, hogy egészségügyi okokból a meghívásnak eleget tenni nem tudtam. Ami nagyon széppé teszi számomra a zalaegerszegi szolgálatot, az, hogy ez volt az első szolgálati helyem, a káplántársam pedig régi ferences professzorom volt. A XIII. századi ferences szegénységet még Assisiben sem élhettem volna meg olyan eredeti formában, mint ott, ahol két és fél évtizede nagy erőfeszítéssel és szeretettel építették meg a kedves zalai hívek a modernkori testvéreknek a nagyszerű otthont. 1953 és 1959 között a katolikus gyerekeket hittanra és erkölcstanra taníthattam – fejtette ki Bánk atya. Ezenkívül tanította az ebergényi, a szenterzsébethegyi és a becsali-völgyi iskolák tanulóit is, majd a szerzetesek 1989-es visszatérése után egy ideig plébánosként egyedül oktatta a hittant a ferences plébánia összes általános és középiskolás tanulójának. Tizenhét évig lelkipásztorkodott Zalaegerszegen, Zalalövő, Tófej-Lórántháza és Baktüttös állomáshellyel együtt pedig negyven évig szolgált Zalában.

– Ez az életemnek majdnem a fele. Mindig úgy éreztem és érzem ma is, hogy Zala a második otthonom. Zalaegerszeg és Zalalövő Pro Urbe kitüntetéssel tisztelt meg és kötött magához. Isten áldotta táj és nép. Örömmel figyelem fejlődő életét ma is – tette hozzá.

– Jézus születését ünneplik a keresztények szerte a világon. Ön szerint át tudjuk-e még érezni a karácsony szakrális üzenetét? – kérdeztük Bánk atyát, aki válaszképpen XII. Pius pápa szavaira emlékeztetett. A pápa 1958-as halála előtt azt nyilatkozta: Európa vallási téren missziós terület.

– A megállapítása azóta még érvényesebb. Karácsony történelmi jelentőségét érdemes lenne újra átvizsgálni. A Mennyei Atya szeretetének legnagyobb ajándéka, hogy Fia a megtestesülésével minden embert fogadott gyermekévé tett, Jézus pedig fogadott testvérévé avat, ha hiszünk benne és megkeresztelkedünk az Ő nevére. A három és fél éves száműzetésem idején elhatároztam, hogy nem állítok a szobámban karácsonyfát, mert kiszorította sok ember tudatából a lényeget: Jézus Krisztus emberi születését. Honlapomon pedig hetek óta arról elmélkedem, hogy a világért szenvedni és meghalni jött a Megváltó, az egyházi év befejező titkával: Krisztus, a mindenség királya a nyomorult barlangban születve kezdte meg szenvedéseit, melyeket egyedül vállalt az összes emberért. A világtörténelem legnagyobb eseményét így jelenti be a pusztai éjszaka négy-öt kiváltságos pásztorának a mennyből jött angyal: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket”. A mennyország felfogta a nagy történelmi eseményt: „Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek”. És ma? Ahol nem Jézus az ünnepi központ, ott ma is betlehemi éjszaka van – hangsúlyozta Bánk atya. Példákat is említett: Cambridge városának elöljárósága pár éve megtiltotta, hogy karácsony ünnepe bekerüljön a naptárba, mert ezzel megsértik a más vallásúak érzékenységét. Németországban pedig a hírek szerint rengeteg templomot kínálnak megvételre, mondván: nincs rájuk szükség...

Nemrég új elmélkedések jelentek meg Bánk atya honlapján az Eugénia anya imafüzetében megfogalmazott üzenetekkel kapcsolatban. Arra kértük a ferences szerzetest, néhány gondolatban mutassa be az üzenetek jelentőségét.

– 1932-ben jelent meg az Atya Eugéniának, aki Elisabetta Ravasio néven született. Huszonévesen belépett egy francia misszionárius apácarendbe, Grenoble francia püspökség területén. Itt kapta a francia Eugénia szerzetesnevet. Kiváló szervező volt, huszonöt évesen rendje általános főnöknője volt. Tizenkét év alatt több mint hetven missziós központot alapított Afrikában kórházzal, iskolával, templommal együtt. Ebben az időben jelent meg neki a Mennyei Atya. A latinul semmit nem tudó nővérnek latin nyelvű előadást tartott, amit Eugénia teljesen hibátlanul jegyzett le. Ennek a lényege: Ő valóban Atya, nemcsak a neve az. A végtelen istenségét öröktől megosztja a Fiú és a Szentlélek Istennel. Azért teremtette legkedvesebb teremtményének az embert, mert a férfiak édesapák lehetnek, a nők pedig édesanyák, mindketten egyformán fontosak. Az Atya pedig minden gyermeket a saját gyermekévé fogad a keresztségben. Az emberek értsék meg, hogy a Mennyei Atya a szülők hivatásával, gondjaival és örömeivel együtt él, szeret és örül.

– Bánk atya hogyan tapasztalja: az Ön által megfogalmazott elmélkedések milyen fogadtatásra lelnek a hívő emberek körében? – kérdeztük.

– Válaszul hadd idézzek egy nagymamát: „Atya! Elkezdtem olvasni az elmélkedéseit. Boldog vagyok, hogy olvasva megelevenedik előttem az üdvtörténet. Most kezdem megérteni a kinyilatkoztatást”. Boldog vagyok, hogy mások is hasonlóan nyilatkoznak. A minap meg is fogalmazta valaki: „Tudsz írni, Írjál!” Különösen akkor fontos ez, amikor a régi tempójú lelkipásztori munkát megnehezíti a testi gyengeségem – hangsúlyozta. Bánk atya hozzátette: mindennap megköszöni az Istennek, hogy továbbra is hűség szolgája lehet. Végül úgy fogalmazott:

– Én a pappá szenteltetésem előtti éjszaka megígértem Uramnak, hogy tanítani fogom az összes kinyilatkoztatott igazságot, mert ez az igaz hit alapja. Hirdetni fogom, hogy az emberi tevékenységnek egyetlen célja van: tenni mások boldogítására azt a jót, amit Isten rajtam keresztül akar másoknak adni. Aki önző módon csak önmagáért él, az a földnek dolgozik, mert az önszeretet Isten szemében nem ér semmit. Örök boldogság csak az önzetlen szeretetért jár. Tanítom a teljes igazságot, és próbálom mindig mások javát szolgálni. Adja Isten mindenkinek ezt a jó lelket karácsonyi ajándékul!