Egyetemistaként Bécsben - Somoskeőy Péter magyarok boldogulását segíti

A Batthyány-gimnáziumban tavaly érettségizett fiú a világhálón barangolva talált rá a szervezetre. Előbb taggá, később kivételes szorgalmát látva titkárrá és alelnökké választották. Péter áldozatos munkájának köszönhetően az egyesület Ausztrián kívüli országok felé is nyitott, s az ottani magyar egyesületekkel is felvette a kapcsolatot, így segítve a diákok boldogulását.

Ausztria manapság az egyik legnépszerűbb célpont a külföldi képzésekre pályázó magyar diákok körében, hiszen a képzések mind a távolságot, mind az anyagi vonzatokat tekintve elérhetőek. Az osztrák felsőoktatási rendszer minden egyéb ország közül a legkönnyebben hozzáférhető: nincs felvételi, nincs tandíj csupán 17,5 euro regisztrációs költséget kell fizetni, az érettségi és egy középfokú nyelvvizsga birtokában a legtöbb képzésre be lehet iratkozni. Éppen ezért egyre több fiatal kacsingat a szomszéd „sógorok” felé.

A Magyar Diákok Egyesületének vezetése, balról: Ujvári Péter elnök, Zörényi Kristóf, Wéninger Patrik, Somoskeőy Péter alelnök és Tóth Gábor

- Mindenképpen jogot szerettem volna tanulni, s mivel az interneten szörfölve rátaláltam a bécsi egyetemre, néhány barátommal úgy döntöttünk, elmegyünk egy nyílt napra – mesélte Somoskeőy Péter. – Jó bulinak tűnt az utazás, de nem tagadom, az egyetem csábító ajánlatai is tetszettek. Mivel még a tizedik osztályban leérettségiztem németből, kicsit fel kellett frissíteni a nyelvtudásomat, ám úgy döntöttem belevágok, hiszen kihívásként tekintettem rá. Mindig is céltudatosan építettem a jövőmet, tehát a külföldi tanulás is passzolt a terveimmel.

Tanévek úgy, mint Magyarországon, nem léteznek, csak szemeszterek. A téli szemeszter október elejétől január végéig tart. A nyári március elejétől egészen június végéig.

Szünet többször is van, nyáron három hónap (július, augusztus, szeptember) ezen kívül februárban valamint húsvétkor és karácsonykor egyaránt három hét.

- Nem túlzás, Ausztria legnehezebb egyeteme a jogi, a szigor mellett viszont a képzés tökéletes és következetes – folytatta Péter. – Jól bírtam az iramot, hiszen eközben felvettem a közgazdasági szakot is. Ekkor kerestem munkát: szeretnék saját lábon megállni, így korrekt a szüleimmel szemben is. Az egyik szaktársam ajánlott egy olasz éttermet, ahol a látványkonyhában kell dolgoznom. Egyik nap szószokat főzök, a másik nap a salátabárban teljesítek, de előfordult, hogy a tészta gyúrásban számítottak a segítségemre.

Az egyetemistáknak természetesen a lakhatásra és egyéb más költségre is kell gondolniuk, Péter szerint 600-800 euróból havonta meg lehet élni, ez a kollégiumot is tartalmazza. Az 5 hónapos bérlet az összes bécsi közlekedési eszközre 75 euró körül mozog, amiért öt metróvonalon szinte hajszálpontosan 5 percenként jár a szerelvény, a buszok szintén pontosan követik egymást, s hangulatos a belvárosi vonatozás is. Az ételek ára hasonló a magyarországihoz, egyedül talán a húsárú drágább.

- Ezekkel az információkkal csak azért rendelkeztem már az egyetem kezdetén, mert rátaláltam az 1999-ben alakult Magyar Diák Egyesületre (MDE), ahol a legégetőbb kérdésekre azonnal őszinte választ kaptam – tette hozzá Péter. – Bécsbe kerülve szorosabbra fűztem velük a kapcsolatot, s mivel éppen akkor köszönt le az elnökség, új tagként csatlakoztam a szervezethez. Tetszett az elképzelésük, miszerint meg kell reformálni a szervezetet.

Somoskeőy Péter fontos feladatának tartotta, hogy a környező országok magyar ajkú fiataljaival tapasztalatokat cseréljenek. A 19 éves kanizsai fiú elmondta: a vonzó feltételek miatt és a magyar oktatás megváltoztatásával egyre több fiatal hagyja el az országot. Egyelőre számadatok még nincsenek, de több ezer főre tehető a számuk.

Az MDE-nek ennek töredékével, 150 fővel van szinte napi kapcsolata, így ezen a téren is előreléphetünk – vélekedett a kanizsai fiú. - A Batthyány-gimnáziumból egyik jó barátom, Göncz Balázs is rengeteg kérdést szegezett nekem, ebből is látszik, hogy szükség van a szervezetünkre. Számos lényeges feladatunk közül a szórakozásra is marad idő, hiszen immár hagyományosan gólyabált szervezünk a magyaroknak, ez ugyanis Ausztriában nem divat, sőt jövőre bécsi, ám magyar tradicionális bállal várjuk az egyetemistákat.

Az osztrák városnak számos arca van, s mostanra Péter mindent megismert, szerinte a diákélet pezseg, a kávé méltán világhírű, a sört szintén érdemes megkóstolni. Ami viszont a lányokat érinti. Nos, még mindig érdemes hétvégente hazautazni, hiszen a magyar hölgyeknél nincs szebb.