Nem a körtefával volt a baj...

Az idén először adtak át Európai CSR-díjat Magyarországon. A kis- és közepes vállalatok kategóriájában zalai siker született, miután a zsűri úgy ítélte meg, hogy Czinki László egyéni vállalkozó és az Alapítvány a Nagykanizsai Attila úti Óvodáért több mint egy évtizedes együttműködése valóban példaértékű.

Mielőtt rátérnénk a falusi gazda és az óvoda közös munkájának mibenlétére, talán érdemes pár szót ejteni magáról a CSR-díjról is. A CSR (Corporate Social Responsibility) rövidítés nem jelent mást, mint a vállalaton belüli társadalmi felelősségvállalást, ami kiteljesedhet a fenntartható fejlődés vagy a környezeti nevelés témakörében is. A lényeg, hogy a vállalat vagy a vállalkozó mindezt a helyi közösség, tágabb értelemben a társadalommal együttműködve tegye.

Czinki László, a kendlimajori parasztudvar tulajdonosa éppen a kaszát köszörüli. Az óvodások, akik hetente járnak ki a birtokra, árgus szemekkel figyelik az öregúr minden mozdulatát. Fotó: Szakony Attila

De mit is jutalmaztak konkrétan Európai CSR-díjjal Czinki László és az Attila úti Óvoda együttműködésében?

- Az óvodával való kapcsolatom a véletlennek volt köszönhető, 2001-ben ugyanis az intézmény szakvéleményt kért tőlem az udvarukon lévő öreg körtefa kivágásához - emlékezett vissza Czinki László, aki annak idején Németországban szerzett kert- és tájépítő mérnök diplomát. - Furcsának tartottam a kérést, számomra ez olyan volt, mintha egy 50 éves embert kellett volna a másvilágra küldeni, mert már nincs rá szükség. Meggyőztem hát az óvoda vezetőjét, hogy nem a körtefával van baj, hanem az álláspontjával. Miközben beszélgettünk, azt is elmondtam, hogy milyen változtatásokat eszközölnék az óvoda udvarán, ahol jobbára csak beton és vasból készült játékok voltak akkoriban. Az óvodai betonsivatag helyén ma már a zalai dombságra emlékeztető halmok vannak, illetve egy terjedelmes homokfelület ad lehetőséget a játékra. A valamikori vasszerkezetes játékokat, fából készített hinta és mászóka váltotta fel, továbbá létesült egy virágoskert, pergola, s egy sövénylabirintus is. A gyerekeknek saját konyha- és fűszerkertje is van, esővíztárolóval, illetve napkollektoros aszalóval. Emellett egy szőlőlugas is része az udvarnak. Az intézmény a hulladék ártalmatlanításában is élen jár, az intézmény udvarán komposztáló és szelektív hulladékgyűjtő hely is kialakításra került.

- Laci bácsi szavai nyomán nem csak az óvoda udvara újult meg, de teljes fordulat következett be az intézmény pedagógiai szemléletében is - mesélte Erdős Sándorné, az Attila úti Óvoda egyik pedagógusa. - A fenntarthatóságon, s a környezettudatosságon alapuló nevelési programot dolgoztunk ki, mely során a természet megismerésére, annak megóvására, valamint a magyar népi hagyományokra tanítjuk a gyerekeket. Hogy hogyan? Például a tavaszi és kora nyári életmódgyakorlatok során, mely keretében heti rendszerességgel látogatnak a gyerekek Laci bácsi kendlimajori parasztudvarába, ahol betekintést kaphatnak a falusi élet és a paraszti gazdálkodás fortélyaiba. Megismerik a folyamatban lévő munkálatokat, sőt részt is vehetnek ezekben. Forgatják a tojásokat a keltetőben, összegyűjtik a lekaszált lucernát, segítenek a széna betakarításában, megetetik az állatokat. A gyerekek előtt a parasztudvar egyéb titkai is feltárulnak, láthatják milyen volt egy száz évvel ezelőtti parasztszoba, de a korabeli asztalos műhely szerszámait vagy akár az egérfogó gyűjteményt is szemügyre vehetik. A lényeg az, hogy ezek a kompetenciák szokássá alakuljanak a kicsikben, így később is megmarad az az attitűd, ami környezettudatos, természetbarát felnőtté teszi őket.

Czinki László szerint a technika rohamos fejlődésével nem lehet lépést tartani, előbb vagy utóbb, de mindenki leragad valahol.

- Az emberek eltávolodtak a természettől, már nem ismerik a föld megművelésének, az állattartásnak az előnyeit - fogalmazott Czinki László. - Jómagam arra próbálom tanítani a gyerekeket, hogy nem kell feltétlenül kiszolgáltatottan élni, ahogy régen, úgy ma is meg lehet termelni a megélhetéshez, a létfenntartáshoz szükséges javakat.

Laci bácsi elárulta: az Attila úti Óvoda udvarának fejlesztése kapcsán további terveket is dédelget. Szeretne egy kis tavat kialakítani, amit egy forrás táplálna. Ezzel válhatna teljessé mindaz, amit több mint 10 évvel ezelőtt megálmodott.

A fentiekből talán kirajzólódik, hogy az európai CSR-díj közös munka eredménye, egy olyan együttműködésé, mely az egyéni elköteleződés, a kitartásban és a társadalmi hasznosság tekintetében is kiemelkedő, példaértékű projekt.

- Ez a díj nem csak szakmai elismerést jelent az óvodának, de rengeteg új lehetőséget is - árulta el Erdős Sándorné, aki hozzátette: a hazai díjátadó ünnepségen több tucat civil szervezet, illetve nagyvállalat képviselője volt jelen, akik közül többen is szeretnék felvenni a kapcsolatot az intézménnyel, hogy segítsék terveiket vagy, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek eme együttműködésből.

- Az európai CSR-díjat Brüsszelben adják át, ahol rajtunk kívül 27 másik európai tagország is bemutatja saját projektjét - említette Czinki László, aki titkon talán abban is bízik, hogy a kisgyerekek környezeti nevelésének ez a fajta módszere ragadós lesz és más országok is átveszik a receptet.

Az óvoda udvarán lévő öreg körtefa egyébként azóta is lélegzik, s talán valahol mélyen, a gyökereiben érzi azt az erőt, ami megváltoztatta a gyerekek és a felnőttek hozzáállását a természethez.

Egy álom, egy nyelv, egy hangszer

Pásztor András

Czinki László 1939-ben született Újudvaron. Gyerekként ott szívta magába a paraszti élet kemény, ugyanakkor nyugodt, stresszmentes légkörét. Még nem volt 20 éves, mikor 1956-ban Németországba ment, ahol kert- és tájépítő mérnök diplomát, majd doktori címet szerzett. Később, a 70-es években a Ruhr-vidék zöldterületeinek fő tervezője volt. Idővel aztán saját irodát nyitott, amellyel párhuzamosan a Essen-i Egyetem is tanított. Czinki László 1996-ban költözött haza, akkor vásárolta meg a kendlimajori telket. Mint mondta: mindig arra vágyott, hogy parasztemberként élhessen, így aztán kézenfekvő volt, hogy milyenné formálja a birtokot. Az élő parasztudvarban lovakat, birkákat, nyulakat és baromfit tart Laci bácsi, sőt van egy kis borospincéje is. Gyűjti, s részben használja is a paraszti élettel kapcsolatos eszközöket, szerszámokat, s olykor előadást is szervez vendégeinek a pajtaszínházban.

Laci bácsi - 74 éves kora ellenére - még mindig tele van tervekkel. Mint azt mesélte: nem csak az Attila úti Óvodával alakított ki remek kapcsolatot az elmúlt évtizedben, egyéb célok iránt is tud lelkesedni. Alapítója volt például a szigligeti vár helyreállítását támogató alapítványnak, de a magyar vidék jövőjéről is tanulmányt készített. Ez utóbbiban fogalmazta meg, hogy mennyire fontos lenne érdekeltté tenni az embereket a földművelés, állattartás iránt, s miként lehetne segíteni a kis családi gazdaságok piacra jutását. Laci bácsinak van még egy nagy álma, mégpedig egy országos mozgalom elindítása, amit egy nyelv, egy hangszer névre keresztelt. Mint mondta: szeretné elérni, hogy minden magyar gyerek megtanuljon legalább egy idegen nyelvet, és játszani tudjon egy hangszeren. Ehhez keres most segítőket, partnereket. Ismerve Laci bácsi tenniakarását és aktivitását, nem lennék meglepve, ha pár év múltán ez ügyben nyilatkozna az újságíróknak.