Hogyan menthetjük meg a kiskamaszokat?

Mit tehet a szülő, ha nem tudja gyermekét elimádkozni a számítógép elől? A kanizsai Szent Jószef Plébániában hétvégén megrendezett Búcsú egyik programjaként dr. Tari Annamária pszichológus Z-generációról tartott izgalmas előadásában többek között erre a kérdésre keresett választ.

A témában írt kötetében kifejti, napjainkban x, y és z-generációkat különíthetünk el, előbbibe az 1960-70-es, az y-ba a 80-as években, míg a z-be az 1995 után születettek tartoznak. Míg a húszas éveikben járó fiatal felnőttek magabiztosan tájékozódnak az internet világában, addig a Z-generáció kiskamaszai-bár látszólag nélkülözhetetlen számukra az on-line jelenlét - nincsenek felkészülve a rájuk zúduló információáradatra.

Dr. Tari Annamária hol tréfás, hol pedig kifejezetten rémisztő klinikai tapasztalatai azt mutatják, a tizenévesek már egy napról-napra fejlődő vizuális szcénában mozognak, amely megannyi veszélyt rejt magában.

- Egyes felmérések szerint a 0-1 év közötti gyermekek apró ujjaikkal már képesek mozgásokat végezni az érintőképernyős eszközökön, és míg a 2-4 év közöttiek 36%-a, addig a 4-6 évesek 50%-a használ táblagépet, érintőképernyős telefont vagy egyéb infografikus eszközt. További meghökkentő adat, hogy egy nyári táborban 617 gyermekből 613-an inkább a monitort választották a kirándulás vagy a foci helyett - sokkolta bevezetőjében dr. Tari Annamária a szülőket.

Hozzátette, az úgynevezett digitális őslakók, akik már beleszülettek az internet, a chat és az sms világába, olyan mennyiségű információval találják szembe magukat, amelyet, életkorukból adódóan, nem tudnak feldogozni.

- A Facebook-on mindenki szép, okos és mindig boldog. 9-12 év közötti lányok olyan fényképeket töltenek fel magukról, amelyeken tíz évvel idősebbnek néznek ki. Ebben a nárcisztikus világban az amúgy is törékeny önértékelésük óhatatlanul sérül. Ráadásul a kamaszlányok többsége egyre korábban kezd foglalkozni a nőiesség kérdésével, melynek következtében kevés idő marad a felhőtlen gyermekkor élvezésére - fogalmazott a pszichológus, majd hozzáfűzte, mind a személyes érintkezés, mind pedig a kommunikáció egyre silányul a felszínes Facebook-os kapcsolattartásnak köszönhetően.

- Nemrég egy 12 éves kislányt vittek be egyik kollégámhoz, Xanax-túladagolással. Miután kimosták a kislány gyomrát, az amúgy is megrendült szakember megtudta, a gyermek a Facebook-on járt egy fiúval, aki „megcsalta", ráadásul három másik barátnője is volt. Kiderült, a bizarr kapcsolat a valóságban nem, csupán a közösségi oldalon létezett, személyes kontaktusra soha nem került sor. Mindebből láthatjuk, hogy a kiskamaszok nem tudják különválasztani az off-és az online világot. Ennél a történetnél online mentek végbe az események, ugyanakkor offline hívtak elő érzelmeket - magyarázta a szakember.

Megjegyezte, egyfajta nárcisztikus buborékot vonunk magunk köré a közösségi oldalakon, amelyben ego-fényképünk a legszebb oldalunkat mutatja. Igen ám, csakhogy a hétköznapok során nem mindig vagyunk gyönyörűek, néha botlunk, rossz napunk van, vagy épp felszedünk pár kilót, az általunk sugallt imázs viszont nem ezt sugallja. Mindezt fokozza az instant élmény, amikor cselekedeteinket néhány másodperc alatt megoszthatjuk másokkal, majd azonnali reakciót is kaphatunk. Ezek a válaszok azonban nem mindig pozitívak, az ún. trollok - mocskolódó, vulgáris kifejezéseket használó véleménynyilvánítók - ugyancsak a világhálón öntik ki a valóságban feldolgozatlan dühüket, amelyekkel egy szempillantás alatt összetörhetik a magunkról épített képet - fogalmazott dr. Tari Annamária.

Az előadás végére sok kéz lendült a magasba, a szülők többsége a megnyugtató konzekvenciára vágyott.

- A család tehet arról, hogy milyen érzelmei lesznek a felnövő gyermeknek. Bár közhely, de a világ egyre keményebb, és a családnak kellene nyújtania az érzelmi biztonságot. Ugyan a virtuális világ és az információs társadalom fejlődését nem tudjuk megállítani, elfogadó szeretettel, nyílt kommunikációval, a gondok átbeszélésével visszatérhetünk a normális emberi léthez - vont mérleget.