Sorozatgyilkosok a lámpavason

Néhány nap kellett csak hozzá, és már el is fogták Rotyits Péter tartalékos főtörzsőrmestert, és Szivós Sándor tartalékos szakaszvezetőt, korábbi keretlegényeket, akiket 124 rendbeli gyilkosság elkövetésének a vádjával állítottak az 1945 januárjának utolsó napjaiban, az országban elsőként felállított fővárosi Népbíróság büntetőtanácsa elé.

A magyar jogszolgáltatás történetében példa nélkül állt ez a rendbeliség, hiszen addig soha nem vádoltak meg hazánkban még senkit ennyi ember meggyilkolásával. A Budapesti Néptörvényszék kommunista, szociáldemokrata, kisgazda-, valamint parasztpárti, laikus népbírái, dr. Major Ákos - Major Tamás színművész testvére - elnökletével ítélkeztek az addig példátlan bűnügyben.

A feletteseikre, de mindenekelőtt Haynal Alajos ezredparancsnokra, valamint részben saját magukra is terhelő vallomást tevő vádlottak a néhány napos per során beismerték: 1942 nyarának végén a megszállt orosz területeken, elsősorban Tym térségében a felügyeletükre bízott 401. számú munkaszolgálatos század tagjait, részben anyagi haszonszerzés végett meggyilkolták. A vádlottak, és alárendeltjeik naponta 8-10 emberrel végeztek. Egy halállistát készítettek, majd az így kiválasztott zsidó, illetve államellenes bűncselekmények miatt elítélt "muszosok-at" munkára kísérték. Egy kolhozban agyonlőtték őket, a kevéske értékeiket, elsősorban arany karikagyűrűiket és óráikat elszedték, majd az eseteket szökési kísérletként tüntették fel a század naplójában. Ezt Haynal rendre elfogadta, hozzáállásával támogatta, sőt, kérkedett: aktatáskában viszem haza a századot! E szerencsétlen sorsú muszos század túlélője volt a később komoly politikusi pályát befutott Kossa István is, akit mind Nagy Imre nemzeti kormányában, mind pedig a Kádár vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a pénzügyek vezetésével bíztak meg.

A Zeneakadémia kis-előadói terme zsúfolásig megtelt az 1945. február 3. napi ítélethirdetéskor. A népbíróság mindhárom vádlottat bűnösnek mondta ki az ellenük felhozott vádakban, és kötél általi halálra ítélte őket. Haynalt távollétében, hiszen Argentínába szökött, és ott is halt meg 1963-ban. Vas Zoltán, a BNB kommunista párti tagja az elítélteket - nyakukba akasztott kötéllel - egy teherautó platójára állítva, majd alóluk a gépkocsit kihajtatva akarta felakasztatni. Végül bitófa hiányában, rögtönzött megoldásként mégis a lámpavas mellett döntöttek.

Tömeg az ítélet végrehajtásakor az Oktogonon. A kép közepén kalapban, világos esőkabátban dr. Major Ákos, az egyik népbíró (Fotó: MTI fotóarchívum)

Szivóst és Rotyitst február 4-én, dél körül vezették ki az Oktogonra, ahol ezres nagyságú tömeg gyűlt össze. Elsőnek Szivós Sándor került a lámpavasra, a zsineg azonban elszakadt. Össze kellett csomózni, és Szivóst visszasegíteni a helyére. A második kísérlet sikerült. Hóhér egyébként nem volt, ezért az elítélteket egy székre állították, azután pedig az egyik őr kirántotta alóluk azt. A végrehajtás után a teret megtöltő tömeg megéljenezte az újfajta igazságszolgáltatást, azután botokkal, ernyőkkel nekiesett a lámpavason himbálódzó hulláknak, és ütlegelni kezdte azokat. Azonban a németek a budai várból felfedezték a tömegcélpontot, és tarackokkal lőni kezdték a teret és környékét, így hamarosan csak a két hulla maradt az Oktogonon.