Elhivatottság híján nem megy

A társadalmi körülmények változása, a tudás presztízsének csökkenése egyre komolyabb terhet ró rájuk, ám a nehézségek ellenére is sok örömöt ad ez a pálya, vallják az igazán elhivatottak. Diákként sajátos szempontok szerint ítéli meg az ember tanárait, ám az évek távlatából többnyire letisztul a kép: van pedagógus, akire hálával gondol és van, akiről pontosan tudja: nem tanári pályára született.

A két kislánynak természetesen van kedvenc tanítónénije, de, hogy ki ő, az titok maradt. Azt azonban, szerintük milyen a jó pedagógus,  elárulták a zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kisdiákjai.
- Az a jó tanítónéni, aki, ha valami baj van, segít -  jelentette ki  Kovács Sára. - Nem szigorú és csak akkor szid le minket,  ha kell, ha megérdemeljük - adott hangot további gondolatainak Sára.
 - Ha vannak nehezebb dolgok, csak jelentkeznem kell és megoldjuk. Ilyen a jó tanítónéni - tette hozzá az osztálytárs, Simon Júlia Annamária.

A két gyermek  még csak az első tanéven lesz túl, felnőtt beszélgetőtársaim viszont már évek óta a katedrán töltik napjaikat. Az utóbbi időszakban a közoktatást érintő változások, olykor a bizonytalanság, a várható fordulatok sem engedik, hogy kizárólag  a tanításra, a tudás, a szellemi érték átadására koncentráljanak, de a bennünket körülvevő, változó világ is örökös kihívást jelent számukra. Nem irigylik diákjaikat, akik közül sokan meglehetősen kilátástalannak látják a jövőt, célok nélkül pedig nehezen boldogulnak.
 - Ez a folyamat tíz éve kezdődhetett: a diákok úgy látják, semminek sincs értelme. Nem akarnak diplomás munkanélküliek lenni, ezért nem akarnak tanulni, de dolgozni sem nagyon szeretnének, mert azt tapasztalják, hogy a munkának sincs értéke. A holnap még bizonytalan, így inkább a mának élnek  - összegezte dr. Süléné Nagy Edit, a Deák-középiskola magyar szakos pedagógusa, a társadalomban bekövetkező változások miként is csapódnak le az iskola falai között és ez miként befolyásolja a pedagógusok munkáját.  - Nagyon sok az egy-szülős család, másutt a munkanélküliség vagy valamilyen betegség jelenti a nehézséget. Mára az oktatás mellett jobban előtérbe került a nevelés feladata, gyakran szembesülünk családi problémákkal. Egyre több a teher, de természetesen megtaláljuk a mindennapokban az örömöt is. Ha egy osztályban néhány diáknak csillog a szeme, ha látod, hogy megfogtad azzal, amit mondasz, már megérte. Az, hogy az évek elteltével érettségit vagy eredményes szakmai vizsgát tesz a diák,  alap, ahova el kell juttatni. A személyes siker az, amit azon felül elér az ember.

-  Eddigi legnagyobb elismerésként azt éltem meg, hogy az egyik szülő azt mondta rólam: igazi pedagógus, aki értéket tud közvetíteni a gyerekek felé - említette Szimacsekné Hegedüs Anikó, a Széchenyi-tagiskola angol nyelv szakos oktatója.  - Siker az is, hogy az angol nyelv iránt érdeklődnek a fiatalok, igaz, most ennek kedvez a világ: megesik, hogy jobban teljesít egy tanuló angolból, mint magyarból...
- Az irodalom valahogy elveszítette a jelentőségét, pedig ez az a tantárgy, melynek segítségével sokféle értéket lehetne közvetíteni, szépre, jóra érzelmekre, hazafiságra lehetne nevelni... - értett egyet magyar szakos kollégája.
Ami a pedagógus hivatás tekintélyét illeti, mondják, ismerik a köz véleményét, miszerint a pedagógusnak túl sok a szabadsága, illetve, hogy az választja a tanári pályát, akit másféle egyetemre, főiskolára nem vettek fel...
- Igaz, volt egy időszak, amikor megszaporodtak a felsőoktatási intézmények, sok helyen és sokfélét lehetett tanulni felsőfokon. Ennek a következménye, hogy érezhető a felhígulás, de nem csak a tanári pályán, hanem minden szakmában - vélekedett dr. Süléné Nagy Edit. - Annak idején maximális pontszámot értem el a felvételi vizsgákon, mégis izgultam, vajon felvesznek-e. Nehezebb volt a bejutás... A választás nálam családi indíttatásból fakadt és nem bántam meg a buktatók ellenére sem.  Nyilván, aki csak kényszerből tanított, az már elhagyta a pályát, illetve az, aki maradt, szenved.   Nem lehet bemenni a diákok közé úgy, hogy csinálok valamit és elmúlik a nap, ez a nemzedék ezt nem engedi.
-  Elhivatottság nélkül aligha lehet a pályán maradni. Amikor kezdtem, éppen tíz éve, akkor is ugyanilyen nehézségekkel, előnyökkel és hátrányokkal találkoztam. Jómagam ugyan véletlenül sodródtam ide, de örülök neki, megtaláltam a helyem, szeretek tanítani. Rengeteg pozitív élmény ér. Természetes, hogy vannak renitensebb diákok, de nagyon sok szeretetet is kapunk - folytatta a pedagógustárs.

A pedagógusnapot  - az oktatói-nevelői munka társadalmi elismeréseként  - hatvan évvel ezelőtt ünnepelték meg először. Ma már ez az ünnep talán kevésbé hangsúlyos, kevés szülőnek vagy diáknak jut eszébe a jeles alkalom, osztják meg velem tapasztalataikat a pedagógusok:
- Mivel eleve nincs presztízse a pedagóguspályának, gyakrolatilag ennek az egy napnak sem nagyon van értelme - hangzott az összegzés. -  Az ideális  az lenne, ha eleve  megbecsülés övezné a tanárokat. Nem egyetlen napon, hanem általában...

KÖZSZOLGÁLAT, NEM SZOLGÁLTATÁS

A  Zala Megyei Kormányhivatal  kormánymegbízottja, Rigó Csaba  a minap köszöntötte Zala megyei pedagógusokat, mégpedig a keszthelyi Vajda János Gimnázium képviselőin - Szörényi Zoltán igazgatón és Schuch Angélán - keresztül. A fennállásának 240. évfordulóját idén ünneplő Balaton-parti intézmény két vezetőjének az évforduló alkalmából emléklapot adományozott. Beszédében hangsúlyozta, a kormány a pedagógus  hivatást közszolgálatnak, nem közszolgáltatásnak tartja.